Korai hegymåszóköltészetem
ikonikus darabja kerĂŒlt elĆ. A verset, Ășgy emlĂ©kszem, azĂłta is legkedvesebb kötĂ©ltĂĄrsam szĂŒlinapjĂĄra Ărtam, az alĂĄbbi igĂ©nyes photoshop munka összmƱvĂ©szeti rĂ©szekĂ©nt. Akkoriban mĂ©g rĂ©szben a "Komarnicki kalauzbĂłl" prĂłbĂĄltuk kisilabizĂĄlni az Ăștvonalakat Ă©s mĂĄszĂĄs közben RomĂĄnnak Ă©s GyulĂĄnak szĂłlĂtottuk egymĂĄst, a mĂșlt szĂĄzad elejĂ©nek legendĂĄs hegymĂĄszĂłit alakĂtva a falon.
SzerencsĂ©re 35 Ă©vvel ezelĆtt mĂ©g nem volt tumblr, de most mĂĄr nyugodtan posztolhatom. Az eredeti formĂĄban közölt versbĆl az is lĂĄtszik, hogy mĂĄr akkor sem volt semmi fogalmam a magyar helyesĂrĂĄsrĂłl.
Emlékszel Romån, mikor mondtad:
âGyerĂŒnk, mĂĄsszuk meg azt a hegyet!â
S Ăn feleltem: âMenjĂŒnk,
Jobb idĆnk ettĆl Ășgyse lesz!â
Emlékszel, arcunkba csaptak
Vad, szilaj szelek,
midĆn lĂĄbunk a csĂșszĂłs jĂ©gen,
biztos tĂĄmaszt keresett.
EmlĂ©kszel, aztĂĄn a nap sĂŒtött,
S mi siettĂŒnk felfele.
ElmĂ©nkbe vĂg emlĂ©ket Ărt,
a hegyek végtelen tere.
EmlĂ©kszel a bĂ©rc tetĆn,
az idĆ jĂĄrĂĄsa Ășjra vĂĄltozott.
Oly vihar kĂ©lt a semmibĆl,
hogy bennĂŒnk a lĂ©lek megfagyott.
EmlĂ©kszel, mikor jöttĂŒnk lefele,
a minden volt lĂĄbaink alatt.
S bizonytalan kĂłszĂĄltak köztĂŒnk,
a megfĂĄradt szavak.
EmlĂ©kszel, ĂŒltĂŒnk a nyirkos kövön,
szemĂŒnk a megjĂĄrt Ășton keresett,
S beszĂ©ltĂŒk hol voltunk bĂĄtrak,
hol pedig félszeg gyermekek.
Emlékszel, aztån hallgattunk megint?
Ujjaink közt morzsoltunk zuzmót és mohåt.
A nap melegen sĂŒtötte hĂĄtunk,
Ăgy Ă©lveztĂŒk a hegyek illatĂĄt.
Emlékszel Romån, mikor mondtad:
âAz egĂ©sz rĂ©szei vagyunk, mint e mohĂĄk idelent.â
S Ăn feleltem mindjĂĄrt:
âHej testvĂ©r, be szĂ©p Ă©let ez!â