Bárdy György meséli, hogy
Amikor az idősödő és nagybeteg Jávor Pál hazatért Magyarországra kvázi emigráció után 1957 késő őszén az Egyesült Államokból,
akkor ő és Uray Tivadar fogadta a Nyugati pályaudvaron.
A közönség óriási rajongással fogadta Jávort. Nem felejtették őt el, Jávor Pál háború előtti legendája tovább élt.
A tulajdonképpen (szakmailag és anyagilag) sikertelen emigrációból hazatérvén -- Amerikában kocsmákban énekelt cigánynótákat és haknizott a korábban kivándorolt magyaroknak -- Jávor ismét saját közegében érezte magát.
A kultúrpolitikának voltak tervei a halálos betegsége miatt és az emigráció zavarában meggyengült idősödő immár hazatért Jávor Pállal, és később kiemelt szerepeket kapott volna, azonban kezdetben ilyen-olyan rissz-rossz szerepek, komédiák, haknik adódtak neki.
Jávor Pál nagyon szeretett volna ismét a Nemzeti Színház tagja lenni, hogy elfoglalja méltó helyét, ám ezt a kor kultúrpolitikusai nem támogatták.
Jávor állapota rohamosan romlott. 1958 tavaszán kórházba került, ahol megműtötték, de innentől kezdve már csak vágyakozott a színpadra és a filmre.
Az operáció egy évvel később ismét megtörtént, ám ekkor már hiába. A János kórház egyik szegletében a kívánságának megfelelően utoljára cigányzenészek húzták neki a kedvenc nótáit.
Major Tamás és Bárdy György nem voltak beszélő viszonyban ekkor. Mégis Bárdy megkérte Majort, hogy menjenek be a kórházba a haldokló Jávorhoz egy nemzetis szerződéssel. Major eleget tett a kérésnek, bementek a kórházba, ahol Jávor a szerződést reszketeg kézzel aláírta.
Így lett Jávor Pál halála előtt néhány nappal ismét a Nemzeti Színház tagja.
jacobvanloon
areudirty
andulkaphoto
stormborns
pixelskylines
kianamaiart
annaxmalina
dededos
