Ma melózott hétig
Kiment cigizni a járdára és a másik oldalon egy kora huszonos, késő tizenes fiatal férfi állt és beszélt telefonon. Fia lehetett volna korú. Feltűnt neki a srác, mert üres az utca, kevesen járnak. Meg észrevette, hogy a nagyvárosi szokottnál hosszabb ideig mutat érdeklődést egy korosodó pasi iránt az utca túloldalán mobilozó ipse. Nem vitzslatta, nem is hesszelte, nem kapták el egymás tekintetét, max pár pillanatig szemeztek, “Mit állsz ott?”, “Nem érdekelsz.” fejjel bámulták egymást. Semmi extra. Normal urban üzemmód. De amikor már nem foglalkozott vele, a szeme sarkából érzékelte, hogy többször még felénéz a fiatal faszi. Tudta, hogy nem lóg a taknya, és biztonságos távolságra van egy esetleges attack esetén, ezért nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Elrántotta cigit és ment vissza dolgozni.
Otthon a tükör előtt villant be neki, hogy a srácon kapucnis felső, fehér sikermellény, világosszürke macinaci, sportlépő volt. Rajta kék pufimellény, sötétszürke hoodie, fekete melegítőalsó, NB 754.
Most meg annyira korszerűtlennek érzi magát, mint Helmut a taxijában a Jim Jarmusch filmben. Aki ugyan divatos és praktikus, de mégsem menő ruhadarabot viselt a fején. Helmut usankája viseltes volt az utasáé pedig cool. Vagy csak annyi történt, hogy nem csak a vadházasság, hanem unisex mintára uniage öltözködés is létezik már? Nem tudni.
