kópé

Egy nagyon kedves hölgy felhívott egy perccel étkezés előtt. Pedig ilyet csak azok tesznek, akik már ismernek és tudják, hogy a nyomorék habtestemet 30-90 másodperc kijuttatni a lakásból. Akkor már agyaltam a fura nevén, amit megjelenített az ételfutár cég weblapja, hát végül rákerestem a – mint az szállításkor kiderült – szőke hölgy keresztnevére és kiderült: az bizony finn női név! Illetve létezik vezetéknévként idehaza (is), de nem kerestem rá a talált urakra, hogy van-e finn eredetük.

Csak figyel.

Ahogy figyeli az esőt az ablakon. A villódzó monitort. A magányos embert, aki azt hiszi, hogy végre túl van rajta.

És akkor, amikor a szív megnyugszik, amikor a félelem végre elengedné a torkot,

egy hideg hang megszólal a világ repedéséből:

Nem érted még, Rachel?

Ő soha nem alszik.

És hirtelen az egész ház úgy hallgat,

Magam részéről meg voltam győződve, hogy a nyomás alól szabaduló ügyészség és rendőrség a maga jókora apparátusával most gőzerővel veti magát az eddig blokkolt ügyekbe, a neres jómadarak meg egymást dobják fel egy-egy vádalku reményében. Hát ennek semmi jele. Megint tévedtem. Megszoktam már, mint azt is, hogy Magyarországon mindig, minden következmények nélkül marad, amit nem szerencsétlen csórók követnek el.

A pozíciójuk még csak nem is inog.

Most jött ki a TELEX remek cikke Mészárosék autópálya-koncessziójának pénzügyeiről:

Ebből egyértelmű, hogy még a látszatra se adtak, hogy legalább úgy nézzen ki, mint egy valódi infrastruktúra koncesszió, tehát hogy a koncesszor rengeteg pénzt, erőforrást, szaktudást tol bele az ügybe, és ha jól csinálja, akkor az időszak vége felé nyereséges lesz az ügy, ha bénán, akkor bukik rajta.

Erről szó sincs, első naptól kezdve szittyózzák ki a pénzt több csatornán a fölöslegesen túlbonyolított koncessziós céghálóból. Olyan mértékben, hogy lever a víz.

Van itt egy fontos dolog, amit a gazdasági újságírók nem értenek, Bucsky se, de van annyi gazdasági vénája, hogy megkerülje a problémát.

Beruházni két forrásból tud egy cég: vagy hitelből, vagy saját forrásból. Utóbbi lehet tulajdonosi befizetés, de gyakrabban a nyereség visszaforgatása. Tehát egy hatalmas beruházásokra kényszerülő cég, mint egy autópálya koncessziós társaság, hatalmas nyereségekkel kell dolgozzon, hogy az forrása legyen a következő évi úthálózati felújításoknak, kapacitásbővítéseknek. Tehát hőbörgésünk alapja nem a nyereség kell legyen, hanem a kifizetett osztalék. Na, és ennek teljesen irreális, elrugaszkodott, pofátlan és hihetetlen mértékére nincs más magyarázat, mint hogy az egész konstrukció egyetlen feladata a közpénz szivattyúzás volt, semmi más.

A fasz Orbán volt az, aki néggyel ezelőtti kormányzása alattt felmondta az összes PPP beruházást (public-private-partnership), mint például a MÜPA is volt, azzal, hogy az állami feladatokat az államnak kell finanszíroznia és megoldania, ehhez nem szabad magántőkét igénybe venni, ráadásul ezek a szerződések túlságosan előnyösek voltak a magánbefektetőknek. Utóbbiban igaza volt, bár azóta külön programot is elneveztek az egyik legnagyobb hazai PPP haszonhúzóról, Demján Sándorról, illetve az akkor előnyösség százada volt kb. a mostani koncessziónak.

Szintén a fasz Orbán volt, aki felmondta az akkori autópálya koncessziókat, pedig azok valódi koncesszióként működtek: állami forrás nélkül kellett autópályát építeniük, majd az úthasználati díjakból beszedni ezt a hatalmas összeget az üzemeltetés költségeivel együtt.

Az M1 Győr utáni szakasza, az M5, M6 is így épült.

Namost ezek után adta oda ingyen a létező teljes közúthálózatot Mészároséknak üzemeltetésre és fejlesztésre felfoghatatlan osztalékokat eredményezve már a legelső évtől fogva.

Ez a közvagyon olyan mértékű kirablása, amire egy szó van csak.

“Are you on the pill?”

“No…”

6 évvel később: - Bohár a Substacken tarhál. - A Pesti Srácoktól mindenkit kirúgtak és tarhálnak. - A Telex az ország legolvasottabb portálja.