Sári Csillag

Néha lehetne máshogy,

Noha végül mindig te vagy a vége.

.

Egyszer csak felébredek,

És ott fekszel, és alszol.

Utoljára mikor beszéltél

Azt mondtad álmos vagy

.

Nem hazudtál...

.

Te sose hazudsz, mert jó ember vagy.

Ha hazudsz rögtön tudom,

Mert ismerlek és rossz ember vagyok.

.

Mindent tudok rólad,

Hogy egyszer felhasználhassam ellened.

Ilyen vagyok...

.

És csak most értettem meg ennek az iróniáját.

És mondanám, hogy bár ne így lenne.

És mondanám, hogy rólunk álmodtam valami forrót.

De kinek?

És még azóta sem tudom, milyen ha szeretenek...

Feltörtek a régi emlékek, és csak arra tudtam gondolni:

Hihetetlen, hogy egyszer azt hittem, örökre ismerni fogjuk egymást...

Hol vagy most?

Két hete nincs meg sem a sapkám, sem a kesztyűm.

Fázom nélküled...

Tűzre, olyan tűzre, ami nem éget porig maga körül mindent, ami csak épp annyira parázslik, hogy végre felmelegedjen a lelkem mellette! Szikrákra, melyeket csak nekem szór, és másban nem kelt tüzet! - gondoltam...

Magam sem tudom. - válaszoltam.

Majd végül végleg magához láncol...

Hogy találjam meg magam a végtelenben?

Így leszel majd testem fájdalmas része; gyomrom görcse s szemem könnye. Fájdalom; ennyit hagyj magad után, hogy legyen mire emlékezzek.