Nem tudom miért, de harapok
Nem tudom miért, de harapok- mondta a kóbor kutya,
s én gennyes szemét kémleltem, utcai portól mocskos mancsát figyeltem, csomókként ágaskodó szőre,
és karcos orra megríkatott lelkemben. kezem közelebb csúsztattam hozzá, de buksiját rázva elhessegette azt. ne tedd, mert bántani foglak-
kapott kimondatlan gondolataimba,
s rám mordult gorombán, indulattól ágaskodva, mitől én valamiért nem ijedtem meg, nem torpantam meg.
hogy vált ilyenné? szerették őt vajon bármikor, gondozták régen? hiszen láttam! nem vagyok vak,
mélyen elásott kedvesség lapult szemeiben, vicsorgása mosolyt rejtett. oh, Istenem, miért tetted vele ezt?
ha régen szerette valaki, az utcára miért dobattad ki gyarló
emberekkel?
s ha nem szerették- miért nem ölöd meg szegényt, miért kínzod? mondataim fonalát elkapva szólalt fel az állat, szemében egy új, érdeklődő vággyal.
érdekel a sorsom, azért nézel így? házi kedvenc voltam rég, de porosodni kezdett fényes bundám, csontjaim elgyengültek, s én mogorva öreggé lettem.
nem kellettem többé, hasztalan és ócska játékszer lett testem, mi, lelkemmel nem törődve dobtak ki, a fagyba, az esőbe.-
leült miközben beszélt, majd elkapta tekintetem, rám szegezte fertőzéstől vakulni kezdő szemét.
oly elesett és szánalomra méltó!
gondoltam magamban, de rögtön vissza is nyeltem ezt, nehogy meghallja.
s ott csücsültünk ketten:
kezem a földön pihent, a lába mellett,
de megfogni nem mertem.
nem tőle féltem, nem töle undorodtam,
hanem magamtól.
maró hideggel lelkünkben, remegve és dideregve, kiutat nem lelve, a holdra tekintgetve, mint egyetlen szépre.
majd "pajtásom" erejét összeszedve elindult a másik irányba. visszanézett rám, tépett bajusza alatt, mintha mosolygott volna. így nézett az ártatlanul kidobott szent a bűntöl vakarózó, gyarló halandóra.
