Kegyetlen játĂ©kot játszol velem. Ha Ăşgy gondolod, kedves vagy, keresel, Ă©s sokat beszĂ©lĂĽnk. Máskor pedig hetekig felĂ©m sem nĂ©zel, az sem Ă©rdekel, hogy Ă©lek-e mĂ©g egyáltalán. De amire elfogadnám, hogy nem számĂtok, hirtelen megint figyelsz rám, Ă©s megnevettetsz. Nem hagyod, hogy elengedjelek, de azt sem akarod, hogy bármi legyen ebbĹ‘l. Tönkreteszel ezzel, Ă©s szerintem te ezt pontosan tudod.
















