Emléked börtönében
BocsĂĄnatot kĂ©rtĂ©l tĆlem, Ă©n visszautasĂtottam, Azt akartam, hogy megĂ©rtsd, mit Ă©reztem, mit adtam. De illatod mĂ©g mindig a levegĆben lebeg, Mindent odaadnĂ©k, hogy Ășjra veled legyek.
PrĂłbĂĄltam elengedni, feledni tĂ©ged, De minden emlĂ©k Ășjra visszaĂ©led. SzĂvemben Ćrzöm, bĂĄr rĂ©g nem akarom, hiszen minden pillanat bennem Ă©l vakon.
HiĂĄnyod mĂ©lyĂ©n Ășj tavasz virĂĄgzik, De nĂ©lkĂŒled a vilĂĄg oly fĂĄradtan ĂĄsĂt. SzabadulnĂ©k tĆled, mint börtönĂ©bĆl rab, De lĂĄncaid közt lelkem mĂ©gis hozzĂĄd ragad.
PrĂłbĂĄltalak gyƱlölni, de ez nem ment nekem, A jĂł emlĂ©kek mindig legyĆztek engem. MegbocsĂĄtok neked, hisz nem tudod, mit tettĂ©l, Itt az idĆ, hogy vĂ©gleg messze menj, ne jöjj többĂ©.
NĂ©ha kereslek, aztĂĄn Ășjra futnĂ©k, Sorsomat kezedbĆl ki nem szakĂthatnĂĄm mĂ©g. TalĂĄn egy nap majd vĂ©get Ă©r ez az örökös harc, S Ășjra önmagam leszek, ha szĂvem elhagy majd.
LĂĄtlak, s te elhaladsz, nem nĂ©zĂŒnk egymĂĄsra, S nem talĂĄlok szavakat, ha szĂłlnĂ©k a vilĂĄgra. A többiek mondjĂĄk: rossz ember vagy te, De Ă©n nem talĂĄlok hibĂĄt szĂved rejtekĂ©be.
TalĂĄn Ăgy rendeltĂ©k, Ăgy ĂrtĂĄk meg nekĂŒnk, Egyszer mĂ©g eljön a perc, mikor Ășjra egyĂŒtt leszĂŒnk.
















