jusson eszedbe, hogy

mindig túlélted azokat a pillanatokat,

amikről szintén meg voltál győződve, hogy lehetetlen.

De mégis itt vagy,

szóval a lehetetlen

nem létezik.

Felém fordulsz mikor azt mondod,

köztünk nem lehet semmi,

látom a szemeidben,

komolyan gondolod.

Később miközben alszol,

karjaid önkéntelen fonódnak körém.

Ha ébren is vagy,csak azt mondanád,

puszta véletlen,hogy

tested őrzi csókjaim nyomait,

kezeim ismerik minden porcikád.

Egy ideje már nem láttalak.

Mit számít,ha bennem élsz.

Azóta sem hívom szerelemnek,

Nem hazudhatok többé, mert Én is függője lettem,

Emiatt látom a világot függőlegesben.

Még nem adhatom fel... még nem, hisz a küzdője lettem,

De nem magamat látom a tükörben főszerepben.