továbbra sem értem, hogy miért van az, hogy ő kifejezheti a vágyait, igényeit, elvárásait velem szemben, de ha én ezt visszafelé megteszem, akkor gusztustalan alak vagyok, és gondolkodjak el magamon… és ő majd akkor csinál valamit ha ő akarja, teljesen felesleges kérnem vagy célozgatom ré, de minél inkább szeretném (azaz kifejezem, hogy szeretném), annál inkább nem akarja (nem szőszerinti idézet de ez volt a lényeg), és ne is hozakodjak elő vele, mert azzal csak méginkább elveszem a kedvét.
persze onnantól meg tök igaza van, hogy én meg továbbra is szeretnék olyan dolokat amiket ő kijelentett, hogy NEM, én meg rendre igyekszem formálódni vele és az elvárásaival szemben, de a másik féltől én ezt nem várhatom el, hiszen nekem nincs jogom őt formálni, csak elfogadni. ha nekem ez így meg mégem jó vagy elég már, akkor ahhoz meg nekem kell igazítanom magam, nem várni arra, hogy változzon, hiszen mem is várhatom el tőle. a NEM az NEM és nekem ezt tiszteletben kell tartanom.
na és itt kellene megérteni végre mindkettőnknek, hogy „amelyik kapcsolatot az egyik fél méltatlannak érzi, az valójában mindkét félnek méltatlan” via @standardhiba
de ezt valamiért kettőn közül csak én érzem, pedig nem is biztos, hogy nekem van igazam. simán lehet, hogy tényleg nekem vannak irreális elképzeléseim egy működő kapcsolatról, csak hát nem is tudom, hogy láttam-e valaha vagy éltem-e valaha működő kapcsolatban. könnyebb azt mondani, hogy nekem erre van megoldókulcsom.
volt egy érdekes dolog amit tanultam és látom te is úgy kezeled a kapcsolatban a másik felet, mintha neki úgy lennének jogai, mint egy idegennek. Bármennyire különös gondolat, de nem úgy vannak jogai. Mert a kapcsolat vállalása azt jelenti, hogy nagyobbrészt (de valamennyire mindenképpen) közössé tesszük magunkat és az életünket és jelentősen háttérbe szorítjuk az individuális részünket. Ha ez nincs, akkor valójában nincs kapcsolat, akárhány szeretlek is hangzik el. Ebben a közös térben (ami a kapcsolat testi-lelki-spirituális meg faszomtudja még milyen egésze) nem szokás őrjöngve rombolni, kritizálni, versenyezni, hátbaszúrni, megalázni, se kihasználni a másikat. Ez a rész lenne az a pozitív közeg amiért egyáltalán érdemes kapcsolatban lenni. Én téged már többször elkeserítettelek, most sem lesz másként. Ha nincs egymás felé értő figyelem, nincs tisztelet, nincs jóindulat, akkor valójában nincs kapcsolat. Nem a szex és a vágy a kapcsolat. Az szex és vágy. A kapcsolat az, ahogyan különleges módon viszonyulunk a másik emberhez. Pl közösen megoldást keresünk. Arra amire van. Amúgy pont ma írtam egy pszichológus posztja alá, aki szerintem hülyeséget beszél, de persze ki vagyok én, hogy beleszóljak... A jelentősen "eltérő étvágy" az egyetlen ami biztosan nem megoldható a párkapcsolatban. Legalábbis a gyakorlat ezt mutatja. Ebben nincs kompromisszumos megoldás. Mivel, akinek nincs kedve az nem fog tudni többször összebújni, akinek meg sokszor lenne kedve, folyamatosan hiányt fog megélni. Frusztrált lesz mindkét ember. Ne csináljunk úgy, mintha erre lenne megoldás, mert nincs. Ez nem kompromisszumképes terep, mint a hányszor menjünk moziba vagy mikor ki mosogasson. Az a kellemetlen igazság, hogy nem minden pár kompatibilis szexuálisan. Ahogy nem mindenki kompatibilis gyerekvállalásban, pénzügyekben vagy életcélokban sem. Te meg gyakorlatilag az identitásoddá tetted ezt a .... kapcsolatot.
Jó ötlet volt bekukacolni engem? :D :D
Alapvetően egyszerű ezt megoldani, a szexualitást ki lehet emelni egy kapcsolat alapjából, el lehet dönteni, hogy ha az egyik fél nem akar, ahhoz joga van, hiszen az ő testéről van szó, de nem dönthet a másik ember testéről. Azt mondhatja, hogy ő nem akar annyit szexelni a párjval, mint amennyit a másik akar, de akkor el kell fogadni azt, hogy a másik megélhesse a vágyait/szükségleteit. Nyílván ez nem egy könnyű, és nem bárki által lazán megélhető szituáció, de valamit valamiért: ha a kapcsolat egyébként nyújt biztonságot, és intimitást, akkor lehet így dönteni. Persze, szakítani is lehet, de nem kötelező, de mindenesetre érdemes megnézni ezt másik szemüvegen keresztül.
Szerintem.
