műhelytitok

ugyanazt a munkát kevesebb zajjal és porral és károsanyag-kibocsátással meg lehet csinálni egy LOMBSEPRŰVEL

az egyik brutál bokor alól, miután levágtam a lehajló ágakat, előkerült egy csomó dísznövény, akik gondolom most így pislognak a leveleikkel, hogy jéé, fény!

csúcs!

odébb kellett üljek a sajtortámmal és kávémmal, mert mellettem két barátnő közül az egyik épp büszkén előadta a másiknak, hogy a privilegizált helyzetéből milyen jól jött ki, amikor kapott 50 millát hogy vegyen belőle valami szépet az óceán partjától nem messze, de ezt így levegővétel nélkül és félő volt, hogy elmegy az étvágyam a Munchon megspórolt ebédpénzből vett sütimre és kávémra

ez egy nagyon mérgező, bűntudatkeltő kijelentés, ráadásul jellemzően addig gondolja ezt az, aki mondja, amíg nem saját magára kell alkalmaznia

elég jó lett

adományboltba kell vinni egy halom cuccot, a könyveimet a könyvespolcra pakolni a földről, a mediaszervert áttelepíteni a router mellé, összerakni a második negyedéves vállalkozói könyvelést, takarítani, bevásárolni, levinni a szelektívet, elvinni az üveghulladékot a hulladékudvarba, elrakni a megszáradt ruhákat, meghirdetni vinteden amit lehet, árajánlatot adni, a fiam számítógépét beüzemelni, hogy taníthassam rajta hackelni, közben kutyát sétáltatni és valahol ebédelnünk is kéne a lányommal (a főzést most elengedtem)

szépen beleolvadt és szétterült, már a frigóban szilárdul. mennyi paszírozástól megkíméltem volna magam, ha korábban gondolok erre!