Úgy érzem ha most elválnak az útjaink, és majd pár év múlva újra találkozunk ugyanott fogjuk folytatni ahol abbahagytuk évekkel ezelőtt. Mert ahogy eddig is, ezután se fogjuk bírni egymás nélkül.

Tudom, hogy nem kellene és jobb nekem nélküled, de bazdmeg annyira akarlak

Nem tudsz elengedni... Tudom, hisz' most is végig engem néztél, a közelemben voltál, miközben mással táncoltál, lehet csak azért hogy mégjobban fájjon, de tudom, hogy neked is fáj... Tudom, hogy szeretsz, de az a baj, hogy még én is szeretlek.

Étvágytalanság, hányinger, beesett arc, karikás szemek, vékony ujjak, remegő kéz, fáradékonyság, rosszkedv, rágott körmök, levert kéz, insomnia,

Útálom, hogy ennyire meglátszik rajtam ha bármi problémám van...

Olyan ember akarok lenni akinek ha azt mondod holnap meg fog halni, holnapután a pofádba röhög.

Ismered azt az érzést amikor úgy érzed minden kötél szakad? De az az egy, a nyakad körül egyre szorosabbra húz? Lassan, napról napra egyre jobban. Nem tudod mikor fog véget érni, csak reméled, hogy minél gyorsabban. Ismered igaz?

A "de" előtti szavak semmit sem fognak érni miután kimondtad a "de" utáni szavakat.

Van szívem, csak nem tudom hogyan kell használni.

Az a nap is eljön amikor te sírsz én pedig majd nevetek.