#nyomor

faszom, de komolyan mar.

Bazdmeg!

„Megépítem a második nyárikonyhát, fával fűtünk, 40 nm és aludni is lehet benne!” meg „Kemencét épitek, kenyeret sütök, így spórolok mert az olcsóbb!” Ezt csinálok, azt csinálok, hogy spóroljak, stb... Nyárikonyha... Hát, nagyanyámék is így csinálták. A nyárikonyhában főztek, és később az öregek amikor egyedül maradtak, többnyire ott is aludtak. Mert könyebb volt a 10-20 négyzetmétert kifűteni, vagy nem is fűtöttek annyira, csak bebújtak a jó meleg dunyha alá meg már nem is akarták a dolgokat szétválasztani, csak legyen egy pocokvacok, ahol a rusnya kis lyukas szvetterükben eltöltötték a napot. És mindig büdös volt, de ez csak egy gyerekkori emlékem, hogy ezekben a lakott nyárikonyhákban mindig büdös volt. Talán csak az öregség miatt. Na, mindegy is nekem, hogy ki hol főz, hogy lakik, csak azon akadtam el valójában, hogy akik valamit azért csinálnak, hogy spóroljanak, azok a saját életüket, a saját energiájukat és idejüket, azt semmibe veszik? Az értéktelen? Mert aki azért süt kenyeret, mert jobban szereti a sajátját, azt értem. Sőt megértem. De fát hasogatni, kertet ásni, bármit csinálni amit nem kedvtelésből csinál valaki, hanem mert a jelen helyzetben nem tudná megvenni, akkor valójában a saját életét adja cserébe. A saját munkája mindegy? Az nem érték? Azért nem kellene hőbörögni, hogy mitől normális, hogy ezt kell tennie? Ha nincs más lehetőség, persze, tegye, csak az zavar, hogy nem lázad ez ellen, sőt büszke rá, hogy vele nem basznak ki mert ő majd fával fűt, meg a nyárikonyhában lakik. Épített egy szép nagy, akár kétszintes házat, és most majd a nyárikonyhában fog lakni, és szerinte ez rendben van. Nem tudjuk kifizetni a gyerekeink megfelelő oktatását, nem tudjuk megfizetni a minőségi ételeket, a legtöbb ember nem tud eljárni színházba, se nyaralni, és ha sürgős műtét kell, kénytelen a várólistán meghalni, mert nem tudja kifizetni az azonnali műtétet. És most veri a mellét, hogy ő majd a nyárikonyhában fog aludni. Édes Istenem!

most például tökéletesen jól aludtam, produktív álmaim voltak, semmi érdekesség  vagyis nem olyan, mint ami mondjuk a múlt héten, hogy a múltam kísértett a jövőben, a jelenem meg beleroskadt ébren.

Civil kurázsi