ertedfajaszivemnaaagyon

Egyrészt itt a magyar választás.

Teljesen egyértelmű, hogy a Fidesz a velejéig gonosz kategória, de igazából egy normális világban a Tiszára se szavaznék - most azért teszem, mert egyszerűen nincs más lehetőség arra, hogy megrepedjen végre ez a szar diktatúra. És ettől még ugyanúgy tartok attól, hogy egy sor szar lesz az új rezsim alatt is - de talán legalább nem egy mindent leuraló maffiaállam alakul ki, amiben újra esélye van kifejlődni más véleményeknek is.

Másrészt ott vannak az egyre gyakoribb háborúk (lásd még a fegyveres konfliktus címszó alatt).

Az orosz-ukrán még egyértelmű számomra. Putyin egy vérgőzös geci, ő és a sleppje is egyértelmű ultramegaevil. Ukrajna pedig egy megtámadott ország, egyszerűen nem is értem, hogy épülhet arra propaganda Magyarországon, meg egyre többfelé világszerte is, hogy ők a rosszak és ők tehetnek az egészről. De persze ettől még tudjuk, hogy durva korrupció van, ha valahol kopasz verőlegényeket látunk, automatikusan leukránmaffiózózzuk őket, szóval én kurvára drukkolok annak, hogy Putyint vigye el az anthrax végre, és valahogy vonuljanak ki az oroszok Ukrajnából, de ott is baromi jó kérdés, mi lenne utána.

És ami a legjobban pöcögteti nálam a felvezető kérdést, az Irán.

Mert ugye teljesen egyértelmű, hogy a jelenlegi, teokratikus vezetés szintén -100%, a legrohadékabb szemétgyűjtemény jó ideje. Oké, a '70-es évek végéig meg amerikai bábállam volt az ország, de legalább az egyének számára szabad. Azóta pedig egy vallás nevében teljes ókor, a nők full elnyomása, isteni indoklású kivégzések, a modernizáció teljes gátja. Szóval az tény, hogy önmagában az, hogy az iráni rezsimnek talán most végre van esélye összeomlani, az jó dolog.

Az viszont baromi visszás, hogy képtelen vagyok drukkolni a támadóknak sem, mert látszik, hogy nem a szent szabadságért teszik, amit tesznek. Amerika, élén a demens, perverz óriáscsecsemővel, kizárólag profitért tesz bármit. Olaj, hatalom, globális sakkjátszma (és persze az otthoni problémák terelése az Epstein-aktáktól az ICE elleni egyre nagyobb ellenállásig és a gazdasági bajokig). Izrael pedig, ami alapvetően egy olyan állam, amit (elvileg) a fasizmus és egyéb üldözések áldozatai hoztak létre, néhány évtized alatt a legnagyobb neofasiszta állam lett, olyanná válva, mint amitől menekült. FONTOS: mielőtt leantiszemitistáztok, erről szó sincs. Az, hogy ki milyen származású, az nekem tök mindegy és soha nem számított. Ellenben az az állam is egy teokratikus mázba mártott hatalmi gépezet, aminek az élén néhány konkrét bűnöző (helló, Netanjahu) a hatalom megszállottja lett, ráadásul a fajüldözés áldozataiból létrejött államot a legnagyobb fajüldözővé tette. Megint mielőtt valaki azt mondja, hogy dehátapalesztína, olyan egyrészt nincs is, meg azok szintén az ókorban élnek és sária és kézlevágás és elnyomás. Igen, ezt is tudom - de ettől még ott éltek, aztán hipp-hopp, egyszer csak alig megtűrt szemétnek lettek kezelve azon a földön, ahol az apáik, nagyapáik is éltek. Annak nem drukkolok, hogy győzzön egy iszlám fanatikus Palesztína, de annak sem, hogy Izrael módszeresen kiszorítsa őket saját életterükből.

Tehát itt vannak ezek az egyre furább konfliktusok, háborúk, politikai játszmák, ahol már nem működik az ártatlan, gyerekkorból hozott leosztás, nincs igazi jó fiú (bár igazi rossz azért van bőven). Olyan ez, mintha a gonosz sárkányt egy olyan lovag nyírná ki, aki ezért cserébe azt kéri, hogy korbácsolhassa meg a királylányt minden nap és a nép pedig fizesse a keresete 90 százalékát hadiadóba. Vagy mintha lenne egy bibliai Sátán (bár a Bibliában eredetileg nincs is olyan, de ez egy másik történet), és eljöve vala Jézus, aki azt mondja, oké, kinyírom a rohadékot, de innentől kezdve a rabszolgáim lesztek és a seggemet nyaljátok vonyítva.

Szóval igen, drukkolok Irán felszabadításáért, de megvetem a "felszabadítóit". A pokolba kívánom Putlert, de nem tudom, tudna-e kulturálttá fejlődni egy szabad Ukrajna. És rühellem Orbánt az egész bandájával együtt, de nagyon tartok MP-től, ha hatalmat kap a kezébe. Mondhatni, tök bizonytalan a világom, ahol már csak abszolút rosszakat és kevésbé rosszakat látok, és nagyon nehéz belelelkesedni abba, hogy a kevésbé rossznak éri meg drukkolni.