de az se segít hogy te is a felszínt tárgyalod csak ilyen egysorosban
ha fel is tesszük, hogy a tisza szándékai a legnemesebbek a közjó szolgálatára irányulóan & megvan bennük az eltökéltség hogy ezt ne hagyják erodálódni a hatalom gyakorlati gyakorlása során
akkor is az történt hogy a céljaikkal ellentétes módszereket választottak a hatalomba kerüléshez szükséges lépésekben
a pluralizmus tagadása
a meghonosított ellenségképekre való rájátszás
a diktatúra felelőseinek és áldozatainak összemosása
a diktatúra mértéke, befolyása, eseti manifesztációi körüli homályosság
ezek mind tekinthetők szükséges rossznak, egy kalkulációnak, hogy lehet eladni, keretezni dolgokat. hogy így érdemesebb megpróbálni mint máshogy (vagy sehogy). és ráadásul az egész helyzetért, amiben ez egyáltalán szükségessé válhatott, maga a diktatorikus rezsim felel
nem fogom felróni nekik ezeket önmagában
arra viszont nincs szükség, hogy mi a véleményeinkben, beszélgetéseinkben ezt az árnyjátékot próbáljuk megerősíteni mint valami alapvető valóságot
a széteső fidesz által felhozott kritikákban bőven találhatók magvai az igazságnak, csak szemben az egyik szokásos mantrával, igenis számít az, hogy ki mondja, mért mondja, mikor-mióta mondja
valamikor a társadalmunknak meg kell találnia az utat szétszálazni a saját hangját, értékeit, igényeit. és a szétszálazás után megtalálni az utat ezeknek az egyeztetésére magunk között. nem volna érdemes a végtelenségig görgetni magunk előtt a különféle diktatúrákból örökölt, a hatalomból jól kihasználható kényszereket: nézetekben, hamis törésvonalakban