#sebhely

Megszoktam már hogy az embereknek mindig én vagyok a második opcio.

Szeretlek és szeretem az összes pulóvered, szeretem az illatodat és a mosolyodat, a komolyságodat, a pizsamáidat, a hangodat, a gondolkozásodat, mindkét lábadat, ablakokat melegítő leheleted, az összes szőrszáladat, a szemüveged, a rövid és hosszú hajadat, a jelenléted, a vonatjegyedet, a hiányodat, a sebhelyeidet, a pontosságodat, a félelmedet, az ujjaidat az enyémeken, szeretlek elöről, hátulról, profilból, szeretlek metrón, buszon, vonaton nagyon, tavon, földön és havon. Szeretlek ha nap, ha hold süt. Szeretlek mindenhol és mindenképpen.

Sejtésed sincs arról, milyen mély és maradandó sérüléseket okozol másban a "vicceiddel".

#178  Nem ismered a szerelmet, amíg fel nem őrli a szíved és beléd vág és ott hagy sebhelyekkel.

Mikor a karomra nézek és meglátom a hegeket, az kurva undorító érzés. És nem a sebhelyektől undorodom, hanem magamtól. A világtól, ami arra késztet, hogy ezt tegyem magammal.