Fallen Angel

CSAK JÖJJ, S HALKAN SÚGDD AZT A SZÓT

VAGY VALD BE VÉGRE MÁR MÁS ÚTON JÁRSZ

MÁSNAK ADTAD MI CSAK RÓLUNK SZÓLT

De inkább leépülsz.

Ott állsz egy sorban feladni

Ez jobb ha mások szívét már nem nyomja

Így is tele vagyok régi sebhelyekkel

De továbblépek és talán majd egyszer

Minden ugyanúgy lesz mint

Amikor még régen kint

Játszottunk, és nem számított

jut is marad a jóból, bizony mondom fér is

Vagy hogy reggel ne keljen fel

Egy kapitánytól, hogy inkább ne küzdjön

Többé már a tengerrel

Kérd magadtól, hogy úgy ne tehessen

A szívemmel, mintha kő lenne

Kérd bárkitől, hogy ne szeressen

Hogy fájó szívem örökké tiéd

Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak

Nem tudom, hogy elhiszed-e még

De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább

Ezt a fájó bús emlékezést

Elmegyek én akkor, tovább állok én

Mert a szívem magányos, szegény

Elviszem én magammal az emlékeidet

Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket

Utoljára, drágám, azt kívánom én

Ami még nemrég lelkemig hatott;

Mi lett belőlem? Emberek közt járó,

El nem siratott, bús élőhalott."

Hogy bízhatnám magam rád?

Ha bennem dúl a vihar, azt te hogy vészeled át?

A felhőim mögé nem fúj be a szél

The bottom of the bottle is my only friend

I think I'll slit my wrist again, and I'm gone, gone, gone, gone

My legs are dangling off the edge

A stomach full of pills didn't work again

I'll put a bullet in my head, and I'm gone, gone, gone, gone

Üldözötten, félelemben

Mindig harcban, valami ellen

Már önmagamtól is félek"

Szenvedő lénynek árja

Élete végét várja

A mélység csábítja

A fény csalogatja.

Szenvedő lelkét vágja

Testének vékony pántja

Egyszer elpattan e pánt

S szíve többé nem vár.

Feladja és megszűnik

Létezése eltűnik

Várni tovább képtelen