тнιs ιs ме

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié,

Ma mégis megtörtént és rájöttem miért volt ez a terápiám 16 évesen.

A kontroll nélküli alkotás fél óra után 10 tonna terhet vett le rólam. Nem volt cél a szépség vagy a jó.. Csak az, hogy kijöjjön, ami bent van.

Olyan embert válassz, akit úgy szeretsz, ahogy van, ne olyat, akit majd megváltoztatsz, „betörsz”, „megnevelsz”, „kikupálsz”.

Minden részem én vagyok.

Magam vagyok.

Az erő. A szépség. Az elvesztett és megnyert háborúk. A töltényhüvely. Maga a ravasz.

Magam.

Minden darabom.

Az erő. A fájdalom. A szépség. A csúfság.

Magam vagyok.

Minden darabom.

A por a szélben. A szél. A meglebbenő fűszál. A szél.

Magam vagyok.

Minden darabom.

A múlt. A jelen. A jövő. Az idő vagyok. A tér vagyok.

Magam vagyok.

A hiány, fájdalom, szomorúság, értetlenség. Néha kicsit dühös vagyok, sőt időnként kicsit talán még utállak is, mert 5 év után sem tudom mi történt.

Nem te jutsz eszembe, csak a hiányod és az eltűnésed után sokáig bennem okozott érzéseim.

Nem te hiányzol, csak a válaszok.

Mi történt? Soha nem fogom megtudni.