Neked csak egy vicc volt, de azzal tisztában vagy nekem mennyit jelentesz? És esetleg az már eszedbe jutott, hogy én hányszor akartam a halálba menekülni? Mennyi gyógyszert lenyeltem ez miatt? Lassan 2 éve ez megy folyamat, és én hamarosan teljesen beleroskadok, és te? Te csak éled a kis életed, játszod a törhetetlent. Én pedig majd meghalok azért, hogy megbeszélhessem ezt veled, annyit sem engedsz, hogy ismerősök legyünk. Mitől félsz? Félsz, hogy az igazsággal kell szembe nézned? Mit csináljak? Mond meg mit csináljak? Várjak míg észhez térsz? És ha csak akkor jössz rá mindenre, mikor én már a föld alatt vagyok MIATTAD? Akkor mit fogsz tenni? Bánni fogod az egészet, de már mindegy lesz, mert visszahozni nem tudsz. Mit tennél ha eléd állnék, és megmutatnám az alkaromon lévő mély hegeket? Az is vicces lenne? Vagy azon is nevetnél csak ha egy búcsúlevél lenne a postaládád mélyén? Az is vicces lenne számodra? Felfogod mit teszel? Nem tudom, mit kéne már tennem, hogy el tudjalak engedni, vagy megtudjam veled beszélni! Beléd betegedtem, és neked erről fogalmad sincs. Tudod miket vágtam a szüleim fejéhez indokolatlanul, csak is miattad? És esetleg érdekelne téged az, hogy mennyi embert bántottam meg az miatt, mert próbált megvédeni tőled? Rosszabb vagy mint a kábítószer, a függőd lettem, és mire letudnék állni rólad, megjelensz, és ismét kaparok utánnad. Mikor lesz ennek vége? Megfogjuk valaha beszélni?
