#mindenhogy

Fiúk-lányok!

Ha a barátnőtök, vagy az egyik barátnőtök be szeretné festeni a haját, piercienget szeretne vagy esetleg más stílust képviselni, akár most, akár csak álmodozik róla... Értékeljétek már, hogy elmondta nektek, ezzel is megosztva egy kis darabot magából... És kérlek, ne vágjátok rá legjobb érvként (mert ez jutott legelőször eszetekbe), hogy azért ne, mert nem állna jól. Gondolkozzatok már egy kicsit.

Ő szeretne valami újat kipróbálni, kicsit kitűnni a tömegből, vagy ezzel is egy kicsit jobban kifejezni önmagát. És... Te azt mondod, nem állna jól neki...? Ki vagy te, hogy megmondd, milyen formában lehet önmaga, mikor, és miért.

Megunta a szőke, vörös, vagy világosbarna haját, és most feketét szeretne? Hajrá. Ha kikéri a véleményed, és neked nem tetszene, mondd azt.

Erős váltás lenne? Ez a cél. De azzal is gyönyörű lenne. Mint mindegyhogy.

Akkor is ha tele lesz piercienggel és tetoválással.

Akkor is ha semmi ilyesmi nem lesz rajta.

Akkor is ha fekete haja lesz.

Akkor is ha szőke, szürke vagy színes.

Sőt! Meg merem kockáztatni, hogy hupilila hajjal is gyönyörű lenne, ha úgy önmaga lehet végre.

Csajok!

Merjetek önmagatok kifejezéséért változtatni. Aki igaz barátod, és szerinte is minimum annyira jól állna, mint magad szerint, az támogatni fog!

Viszont...

Ha valami baromságot akarsz csinálni, azt is a szemedbe fogja mondani, hogy felejtsd el, és később pedig meg fogod neki köszönni.

De senkinek ne engedjétek, hogy önmagatok útjába álljon, mert ha mindig másoknak akarsz megfelelni, sosem leszel teljes.

És ha egyszer úgy érzed, a tükörbe nézve, hogy: Igen! Ez vagyok én, imádom és senki kedvéért nem akarok már soha megváltozni!

...

Akkor fog rátok találni az igazi. Mert ő önmagadért fog szeretni! És akkor rájössz, hogy miért nem sikerült addig senkivel.

Mert ő tartozik hozzád, te pedig hozzá.

Ja és lányok...

Ne szóljuk már le egymást... Ha mi nem tiszteljük a másikat, a fiúktól hogy várhatjuk el?

S mi lett belőle?

Figyelem? Szeretet? Vágy?

Nem. Semmi közöm hozzá.

Ugyan úgy egy hatalmas űr

tátong bennem.

De el vagyok. Vele, nélküle, magam nélkül, mindenhogy.

Talán maradok-