#kuzdj

P.

#lehetszszabaddá

Te,aki ezt olvasod,talan konnyekkel a szemedbe,vagy mosolyogva: Uzenem neked,hogy csodas vagy,es minden jot megerdemelsz! Ha eppen sirsz,azert mert valaki megbantott,vagy mert hazudtak neked,megcsaltak,vagy barmi az oka amiert sirsz,uzenem,hogy jobb lesz!! Torold le a konnyeid,es mosolyogj. Az eletben sok nehez helyzet van,sokszor torunk meg. De fel kell allnunk. Az emberek jonnek mennek,es aki megy,had menjen! Ha o dontott igy,akkor az az o hibaja,es az O vesztesege,nem a tied! Jobbat erdemelsz,egy olyan szemelynel,aki megcsal,hazudik,becsap,megbant teged,vagy kihasznal. Csodas vagy, es nem kell meg felelned senkinek. Mindig mosolyogj,meg akkor ha legszivesebben sirnal,es uvoltenel. Egy ember sem erdemli meg,hogy miatta szenvedj es sirj. Fel a fejjel. Ha ugy erzed,hogy mar nem birod tovabb,tudd,hogy vannak akiknek fontos vagy,koztuk nekem is,hiaba nem ismerjuk egymast. Minden ember fontos,es szukseg van rad! Soha ne add fel,mert nem tudhatod,hogy mi var rad.vagy hogy ki var rad. :) Ne sirj azert,hogy mi volt, es hogy mi lesz. Ami megtortent,az mar megtortent,es elmult. Nem tehetsz semmit,tovabb kell lepned. Igen,tenyleg nehez elfelejteni,mondjuk egy olyan szemelyt aki sokat tett azert,hogy emlekezz ra,es szeretted. De gondolj arra,hogy hogy megbantott,esetleg kihasznalt, becsapott,es ott hagyott. Ezt is faj elfelejteni tudom. De nem szabad fel adni egy ilyen szemely miatt. Az emberek sokszor nem gondolkoznak mielott cselekednek,vagy beszelnek,bele se gondolnak,hogy ezzel milyen fajdalmat okozhatnak valakinek. De nem eri meg senki miatt sirni. Ha pedig azon aggodalmaskodsz,hogy mi lesz,azt se tedd; Lehet,hogy minden ugy alakul ahogy azt TE szeretned. A multadnak ne hagyd meghatarozni a jelenedet,se a jovodet! Mert ha a multban ragadsz,mindig csak szenvedni,es sirni fogsz! Felejtsd el ami eddig volt, es ne hagyd a multadnak tonkretenni a jelenedet es a jovodet! Csodas ember vagy,mindig mosolyogj, soha ne add fel,legy mindenkivel kedves,es az elet majd vissza mosolyog rad! Ha ugy erzed,hogy egyedul vagy,vagy nincs aki segitsen neked, szomoru vagy,es nem tudsz senkivel sem beszelni, nekem nyugodtan lehet irni,es segitek! 💚❤ KITARTAST!!!💚❤❤

A szüleim elváltak és sokáig édesapámmal éltünk együtt testvéremmel, sajnos apai szeretetet nem sokat kaptunk. Később édesanyánk nevelt tovább. Mivel Keresztény volt ezért megismerhettem Istent. Jártam Templomba és szerettem volna minél többet megtudni Jézusról. 7.osztályba bekerültem az itteni ifi-be ahol többet tudhattam meg Isten szeretetéről. Nagyon szeretem a csapatot,olyan mintha a családom lenne. Ugyanebben az évben egyik haverom eldobott magától. Közölte,hogy nincs rám szüksége. Feleslegesnek éreztem magam. Azt gondoltam senkinek nem kellek. Összevesztem pár barátommal és otthon is romlott a kapcsolatom a családommal,zárkozott lettem,szerettem egyedül lenni.Elkezdtem verseket írni,így kitudtam fejezni az érzéseimet. Hangokat hallottam a fejemben. "Senkinek nem kellessz" "Ronda vagy" "öld meg magad" és hasonlókat. Hittem nekik. Úgy gondoltam igazat mondanak. Elkezdtem magam vagdosni. Volt a pengének egy megnyugtató hatása ami függőséget okozott. Utáltam magam. Ezáltal utáltam Istent is. Azt hittem, ő az aki ezeket a fájdalmakat adja nekem és nem szeret, örül ha szenvedek. Eltávolodtam tőle és nem foglalkoztam vele. Augusztusban volt az első öngyilkossági gondolatom,amit később pár módszerrel próbáltam véghez vinni. Többször követtem el öngyilkossági kísérletet. Egy fogadásból elkezdtem cigizni,később megismertem az alkohol hatását is. Újra elkezdődött az iskola. Próbáltam magamtól taszítani mindenkit. Sikerült is,viszont volt pár ember akinél nem vált be és mellettem maradtak. Mivel függési viszony alakult ki a pengénél ezért elküldtek pszichológushoz. Nem akartam menni,de muszáj volt. Egyik este volt az a pont az életembe,hogy elég lesz. Nem bírom tovább. Szükségem volt segítségre,ezért imádkoztam egyet. Olyan békességet és nyugalmat éreztem mint még soha. Közeledtem Isten felé,szükségem volt rá,de nem nagyon érdekelt hogy mit akar ezért még a saját fejem után mentem. Télen elvesztettem az egyik legjobb barátomat,eldobott magától és mai napig nem tudom az okát. Újra azt gondoltam hogy felesleges vagyok. Ismét vágtam magam és egyre durvábban. Hánytattam és éheztettem magam. Cigiztem és ittam. Idéztem szellemet,és néha szívtam fel gyógyszert. Kérdeztem Istent hogy miért történik ez velem,de nem kaptam választ. Kezdtem megint eltávolodni tőle. De nagyobb szükségem volt rá mint a pótszerekre. Egy idő után elkezdett hiányozni ezért beszélgettem vele,kiöntöttem neki a szívem és megkönnyebbültem. Szerettem Istent és tudtam Ő is szeret. Ez elindított bennem egy változást. Rengetek csatám volt a régi énemmel és az újal,folyamatosan harcba álltak egymással. Padlóra kényszerítettek és nem akartam feleállni. De mindig visszakerültem Istenhez. Kellett a szeretete. Tudom,hogy megbocsátotta minden vétkemet és tudom,hogy örömmel fogadott vissza. Sikerült leraknom a pótszereket,csak a penge volt még köztem és Isten között. De azt is sikerült mostanra letennem. És már tudom,hogy nincs olyan fájdalom amit Istennel nem lehetne kibírni. Apám helyett apám lett. És sokszor csak annyit mondok neki "Apu". Hálás vagyok neki,hogy átéltem azokat ami hozzá vezetett és ezek által tudok segíteni másoknak is. Rengeteg harcot kell még megvívnom, de már Istennel együtt küzdök. Ő erőt ad nekem mindenhez. Megtanultam,hogy minden rosszban van valami jó,és minden vihar után ott a szivárvány. Ezért megéri küzdeni. Istenért megéri.