Kérlek ne felejts el
Hosszú évek után, mikor majd újra látlak téged,
Hozd el újra régi, gyermekkori békémet.
Ahol együtt nevettünk a fűben,
És együtt sírtunk az esőben.
Nézz rám, én nem felejtelek el,
Örökké itt élsz majd a szívemben,
Ígérd meg, hogy nem felejtesz el,
Legalább egy emlék maradjon rólam a szívedben.
Ölelj át, és suttogd, hogy nem felejtesz el,
Hogy majd együtt tudjunk nevetni a régi éveken.
Amikor már lábra sem tudunk állni,
Amikor már csak a tolószékkel tudunk rohangálni.
Amikor már az utolsó kekszen hadakozunk,
Amikor egy nyugdíjas bingo csoporthoz csatlakozunk.
Én örökké a barátod leszek, bármerre is vigyen utad,
Figyellek, és kívánom, hogy érd el a célodat.
De most még fogd meg a kezem, hogy ne tévedjek el,
Kérlek, csak egy kicsit figyelj még kék szemeiddel!
Nem tudom, engem merre ver a sors, de ott leszek melletted,
Melletted, aki az életem is megmentette.
Kisujjaink végül elválnak, de elindulsz egy jövő felé,
Ahonnan már sosem nézel visszafelé.
Itt hagysz engem remények reménytelenségével,
További utam fényének fénytelenségével.
Pillanatok, melyek az örökkévalóságé lesznek,
Amelyek a sírba velem együtt jönnek.
De kérlek téged, néhanapján gondolj rám,
Rám, akit otthagytál reményekkel, de árván.
- Lovászi Nóra -
