#isten

ha az a sorsom, hogy egyedül maradjak, kérlek, vedd el tőlem a vágyat, hogy szeressenek.

„Miért…? Miért így kell véget érnie?”

A vérem dobol a fülemben. Minden lépéssel nehezebb a testem. A fájdalom… már nem is érdekel.

Azt hittem, Isten leszek.

Meg akartam tisztítani a világot.

És mégis… itt vagyok, egy elhagyott épületben, mint egy patkány, akit a saját csapdájába zártak.

♱𝑳…. ♟️† ˚₊‧⁺

Még most is látom az arcodat.

Az a nyugodt, bosszantó pillantás…

Te voltál az egyetlen, aki megértett.

Az egyetlen, aki valóban ellenfél volt.

Megöltelek. Hidegen. Hideg fejjel.

De most mégis…

Mégis te vagy az utolsó, akire emlékszem.

Nem anyám, nem apám. Nem Misa. 🎀 Csak te.

A világ…

A világ, amit meg akartam váltani, nélkülem is forog tovább.

Ryuk ott áll. Tudom, mit fog tenni. Ezt mondta az elején. Nem értettem akkor. Most már igen.

„Az, aki használja, nem jut sem a mennybe, sem a pokolba…”𓂃🖊 🍎 𝕽𝖚𝖑𝖊𝖘 🍎

Szóval csak… eltűnök.

Nem marad belőlem semmi.

Se hang. Se emlék. Se fény.

Pedig az vagyok, nem? Fény. Light.

Vajon emlékezni fognak rám?

Vajon lesz, aki hisz még bennem, mint istenben?

Talán… egy ideig. Aztán felejtenek.

Ahogy mindenkit elfelejtenek.

Szánalmas vagyok?

…Vagy csak ember?

Már nem érzem a lábaimat. A testem elnehezült. A látásom elmosódik.

A vége. 𓆩🖤𓆪

Egyedül vagyok.

És most… a csend.

Mu.

"Anya, a Isten szülte a első embert?

Hol lakik a Isten?

Ha van Isten, az tud repülni?

Hogy nèz ki a Isten? Van róla fotó?

Ha nincs, akkor mièrt nem megy valaki ès csinàl róla?

+1: a Mama azt mondta, ha valaki hisz a Istenben, akkor ha elèg erősen gondol az esőre, akkor esni fog!"

maga Isten nem akarná,

hogy köztünk vége legyen,

mert ő tudja,

kiket teremtett egymásnak.

És akiket egymásnak teremtett,

azoknál még a Sátánnak is parancsba adja,