#kozos

Őszintén bevallom, eleinte picit féltem hogy milyen lesz ez az egész összeköltözősdni, hogy korai, vagy mennyire bírjuk majd egymást 0-24ben. De ezt betudhatjuk az előzetes rossz tapasztalatoknak, kaptam párat elég rendesen amikről te nem tehetsz, de azért bennem voltak. Aztán végül természetesen igent mondtam, mert nagyon de nagyon vágytam rá hogy veled tölthessem minden szabad percem. Ez volt életem második legjobb döntése. És hogy mi volt az első? Az a bizonyos igen, mikor az ölemben ülve, kellemes tavaszi estén, csillogó szemekkel megkérdezted, hogy lennék-e életed párja, a társad, a szerelmed. Mi sem volt egyértelműbb. Melletted végre olyan az életem amilyet szerettem volna. A párok akiket a filmekben mutogatnak aranytálcán, agyonfiltefezve rózsaszín giccses nyálcsorgatós keretben, a nyomunkba sem érnek. Mi vagyunk az a pár, akik piszkosul boldogok együtt és tisztán utál ezért minket mindenki, akinek csak ábránd mindez. És ha most elkezdeném sorolni, mennyi mindent kapok tőled, és mennyire széppé teszed minden egyes percemet, a világ összes szava, és perce kevés lenne hozzá. Szeretem a nekem készített reggeli illatát, a közelséged, a nap közepén meztelenül összebújást, majd mikor már pusztulásig hevültünk a nyári kánikulában, egy gyengéd "na mostmár hagyjál" kijelentést követő, fájdalmas cuppanással elváló testek összetéveszthetetlen hangját. Mert még ez is tökéletes veled. A közös edzések, a "mi nincs még otthon, áhh inkább vegyünk mindent" bevásárlások, a zuhik, amik valamiért egészen véletlenül mindig közösen végződnek, mert ugye, egyedül nem az igazi. Egyszerűen nem tudom elmondani mennyire vágytam már erre. Hogy hozzád mehessek haza, neked készíthessek sajátos "mindent amit találok a konyhában beledobom" menüt, és "ágybareggelire" virradva, a te mosolyod legyen az első amit ébredés után látok, a bolondozós csipkelődést, amikor nevetve fokozzuk a másik beszólását, amik valamiért mindig belemosolygós csókkal végződnek. Nem is értem hogy lehetünk ennyire pofátlanul boldogok. A barátaim minden kapcsolatomban találtak kivetni valót, minden páromnak volt egy stikkje, és mindenkihez volt egy kompromisszumom, nálad ez nincs. Téged repesve várnak a haverok, és jobban érdekled őket te mint én. (Ezért amúgy picit zabos vagyok, a kutya fáját már neki...) Most kezdődött el igazán az életem, egy olyan fejezet amit évek óta várok hogy végre írni kezdhessek, és kíváncsian várom, mit tartogat a jövőnk. Bármi is az, tudom hogy tökéletes lesz