Búcsúzom, kedvenc idegenem. Azt hiszem, ismét idegenek lettünk, de most már emlékekkel a szívünkben. Köszönök mindent, amit értem tettél. Tudom, hogy igazán hiányozni fogsz – a nevetésed, az illatod, a mosolyod, és minden, ami téged jelentett. Ha soha nem találkozunk újra, remélem, boldog leszel életed hátralévő részében. Köszönöm, és utoljára szeretlek. Nem számít, hová vezet az élet, egy darabom mindig veled marad. Talán egy másik életben, más ég alatt ismét rátalálunk egymásra. Addig is vigyázz magadra, majdnem örökkévalóm. Te voltál az én biztonságos menedékem, a vigaszom, a meleg, amit sosem hittem, hogy el kell engednem. Most a szívemben őrzöm, mint egy csendes fájdalmat, amit talán az idő sem töröl el. Még ha a múltunkká is válunk, remélem, nem szomorúsággal, hanem a szeretettel emlékszel rám, ami valaha betöltötte a napjainkat. És ha az univerzum valaha ismét összeforraszt minket, remélem, mosollyal üdvözöljük egymást, tudva, hogy valaha mindent jelentettünk egymásnak.