Furcsa, hogy vannak emberek, akikkel mĂĄr nem beszĂ©lĂŒnk, mĂ©gis velĂŒnk maradnak egy-egy szokĂĄsban, kedvenc dalban vagy mondatban, amit Ă©szrevĂ©tlenĂŒl ĂĄtvettĂŒnk tĆlĂŒk.
TalĂĄn ezĂ©rt olyan nehĂ©z igazĂĄn elengedni valakit. Mert nem egyszerƱen eltƱnnek az Ă©letĂŒnkbĆl â aprĂł darabokban tovĂĄbb Ă©lnek bennĂŒnk.
Ăs nĂ©ha, a legvĂĄratlanabb pillanatokban jutnak Ășjra eszĂŒnkbe.
















