#honapok

Ugye még ti is emlékeztek hogy mennyire utáltátok az általánost. Nap mint nap bemenni a " nem törődő" osztálytársak közé. De vajon tényleg nem törődtek veled? Kicsit sem hiányzik az amikor minden órán nevettek és te velük együtt nevettél? Vagy mikor a tanár olyan ideges volt hogy valakit ki akart küldeni a teremből? Amikor valami rossz történt nem sirtatok együtt? Nem dobaloztatok hó golyóval? Nem gyurtatok galacsint a foliabol? Nem osztottátok meg a kajátokat? Arról nem beszélve hogy aki a legtöbb üdítőt vitte nap végén az adta körbe az egész osztálynak? Emlékszel arra amikor eljött az utolsó év? Az utolsó hónap? Valahogy jobban összefogott a csapat. Mindenki arra törekedett hogy jól érezzük magunkat. Arról nem is beszélve hogy minden ballagási próba után a fiúk vigasztaltak a lányokat és néha a fiúk is sírtak. És aztán a ballagás napján tudtuk hogy valakit talán sosem látunk már. De örökké ők azok akikkel ezt a nyolc évet végigcsináltad és bármikor ujrakezdened mert ők a "családod".

A legfáradtabb perceimben csak a te karjaid közé kívánom magam.

Lehet hogy véget ért most a barátságunk. Lehet hogy többet nem akarok hallani rólad. Lehet hogy többé nem mosolygok miattad. Lehet hogy többé nem lesz közös evés, ivás. Lehet hogy többé nem beszéljük ki magunk. Lehet hogy nem is fogunk hallani egymásról. Lehet hogy többé nem nevetünk a pasiidon. Lehet hogy többé nem öltözünk "össze".... Lehet hogy többé nem segítesz ki a szarból. Lehet hogy többé nem nézel rám azokkal a kibaszott gyönyörű barna szemeiddel.... Lehet hogy többé nem mondod hogy imádsz Lehet hogy többé nem lesz együtt melózás. Lehet hogy hónapok múlva már nem is érdekellek, hisz' megváltoztál és már semmi nem az mint 8 hónappal ezelőtt.......... Viszont egy dolgot tudnod kell. Bármi baj van itt vagyok neked. Szeretlek.

A hiányod mit hetek, hónapok, évek múlva is érezni fogok már szüntelen kihatnak rám...

Majdnem eltelt egy hónap és tudjátok mit? Jól vagyok. Közös képeinket még nem töröltem ki de az ágynemű amiben aludt lecserélve és van egy fiú akivel beszélgetek. Már nem sírok, nem ő minden gondolatom és valahogy ha erre gondolok se leszek rosszul. Túl vagyok rajta ? Dehogy vagyok.. viszonyt már jól vagyok úgy igazán. Nem vagyok többé szerelmes belé, de tisztelem és szeretem azt amilyen ember. Szóval sikerült! Győztem a szerelemmel folytatott csatában.