Egyenleteink
Volt egy pasim, akit majdnem az ĆrĂŒletbe kergettem. De aztĂĄn csak szakĂtott velem. Na mindegy. Az volt a kiindulĂĄs, hogy azt feltĂ©telezte, hogy beleszerettem egy ismerĆsömbe. Ăn mondtam, hogy nem. Ć meg kattogott szegĂ©ny, prĂłbĂĄlta a dolog darabkĂĄit valami mĂĄs mĂłdon összerakni, prĂłbĂĄlta az Ă©rzemi egyenletet kiszĂĄmĂtani, hogy akkor hol van Ć Ă©s hol vagyok Ă©n Ă©s vajon mi a vĂ©geredmĂ©ny, hogy akkor szeretem-e vagy nem, Ă©s egyĂŒttmaradunk vagy nem, vagyis neki Ă©rdemes-e mĂ©g ebben a kapcsolatban helytĂĄllnia vagy mocskosul ĂĄt van baszva Ă©ppen Ă©s Ć a hĂŒlye bohĂłc. Nyaggatott hĂłnapokon keresztĂŒl, hogy valljam mĂĄr be vĂ©gre, hĂĄt lĂĄtja vagyis Ă©rzi Ă©s vĂ©gĂŒl az is kijött, hogy egy Ăłvatlan alkalommal feltĂșrta a gĂ©pem elĆzmĂ©nyeklistĂĄjĂĄt (Ăł bazdmegbazdmeg akkor tanultam meg, hogy van ilyen), sĆt VĂLETLENĂL belepillantott a levelezĂ©sembe Ă©s bĂĄr ott se szexcset se szerelmivallomĂĄs, de Ć lĂĄtja meg fĆleg Ă©rzi, hogy valami itt nem fasza. Mondtam, hogy nem, rosszul lĂĄtja Ă©s hivatkoztam a magĂĄnĂ©lethez valĂł jogomhoz (höhö, Ć volt a magĂĄnĂ©letem :D) Ă©s kikĂ©rtem a gyanusĂtgatĂĄst Ă©s mĂ©g sĂrtam is, hogy Ă©n Ćt szeretem (tĂ©nyleg, baszki, tĂ©nyleg szerettem) Ă©s hagyjon mĂĄr ezzel a szerelem dologgal, nem csaltam meg senkivel. AztĂĄn egy nap elment. AztĂĄn mĂ©g egyszer kĂ©rte, hogy Ăgy utĂłlag valljam mĂĄr be, hogy szerelmes voltam abba a mĂĄsik pasasba. MĂĄr nem szĂĄmĂt, csak az egyenlet... szĂłval, hogy baromi szar, hogy az egyenlet nem jön ki sehogy, ha valamelyik eleme tĂ©vedĂ©sen alapszik. Ha valaki hazudik. Nem voltam szerelmes a mĂĄsik pasiba, mondtam a szemĂ©be nĂ©zve. Mivel nem olvassa a blogomat (remĂ©lem) Ăgy elmondhatom, hogy a mai napig szerelmes vagyok a mĂĄsik pasiba. Sose jött volna ki az egyenlete, soha. Mert amit ez a vallomĂĄs jelentett volna az Ă©n Ă©letemben, azt Ă©n akkor Ă©ppen nem akartam vĂĄllalni. AmĂșgy nem a mĂșlt hazugsĂĄgai a lĂ©nyeg ebben, hanem az, hogy bĂĄrmin kattog az ember, bĂĄrmi olyanon ami ismĂ©telten megoldatlan, lerendezetlen, ott biztosan van valami hibĂĄs adat. Nem feltĂ©tlenĂŒl azĂ©rt mert valaki hazudik. AmiĂłta matekkönyvekkel dolgozom, sokmindent tanultam amit mĂ©g gyerekkoromban kellett volna. PĂ©ldĂĄul, hogy egyĂ©sz szĂĄmĂtĂĄsokat, egyenleteket jelölhetĂŒnk egyetlen betƱvel. Aki Ă©rt hozzĂĄ, az tudja, hogy mi van mögötte. Hogy nem kelll feltĂ©tlenĂŒl egy konkrĂ©t szĂĄmnak lennie, csak egy egyenletformĂĄjĂș lehetĆsĂ©gnek ami akĂĄr vĂĄltozĂł adatokat is tartalmazhat. Amit majd rĂĄĂ©rĂŒnk kĂ©sĆbb kiszĂĄmolni. JelöljĂŒk mondjuk P-vel. Ăm, ha P-t tĂ©vesen szĂĄmoljuk ki, akkor kurvĂĄra nem fog kijönni az egĂ©sz szĂĄmĂtĂĄs. Ăs csak kattog az ember a teleĂrt tĂĄbla elĆtt, hogy hol a faszba tĂ©vedett, mit szĂĄmolt el? Ăs ĂșjraszĂĄmolja Ă©s Ășjra Ă©s Ășjra. Pedig csak annyi, hogy eleve hibĂĄs adattal dolgozik. TĂ©nyleg van Ășgy, hogy valaki nem hazudik. Ăn mondjuk, hazudtam.












