#egyedullet

A kérdések napja.

Vajon én rontom a levegőt a munkahelyemen?

Én lehetek a kapcsolatunkban a mérgező személy?

Miért vagyok mindennap többször

fáradt, szomorú, jó kedvű, dühös és ismét újra és újra egy halálos táncot járok önmagammal, ez miért van?

Napi többszöri hullámvasút.

A barátaim nem keresem igazán?

Vagy ha keresem őket, miért nem érzem azt, hogy időt szeretnének tölteni velem?

Milyen legyen a körmöm?

Elég szép vagyok?

Baj van velem?

Másokkal van a baj?

A környezetem rossz, vagy én teszem azzá?

Egyek? Ne egyek?

Ha eszem, miért érzem rosszul magam?

Ha nem eszem, éhes, dühös vagyok.

Miért rontok el mindig mindent?

Nem értek a számítógépekhez.

Ember legyen a talpán aki megért, vagy én nem értem magam, mások pedig értenek engem?

Sajnálnak? Szánalom?

Ha a problémáimról beszélek, az önsajnáltatás?

Szeded rendesen a gyógyszereidet?

Örökké kell szednem őket?

Jól vagy? Jól vagyok.

Te, hogy tudsz mindig mosolyogni? Olyan kedves vagy.

Hogy tudok mindig mosolyogni?

Látnak engem?

Ez egy állca?

Szeretnek?

Miért szeretném, hogy szeressenek?

Büszke vagyok rád, te, aki éveken át ,más vállára támaszkodva próbált szeretethez jutni. Te,aki sose látta a fényt,az alagút végén, aki foggal-körömmel ragaszkodott minden rosszal magábaszívodott emberhez.

Büszke vagyok, mert ennyi szenvedés után, képes voltál helyesen cselekedni, önmagadért, és meglátni a mosolyt az üres térben is.

Büszke vagyok, mert nem azon pörög az eszed, ki legyen a következő, hanem milyen lesz önmagaddal.

Büszke vagyok,mert teszel magadért, felállsz, és elsöpröd a rosszat, átversz minden sötétséget a kicsit fényeddel, s nem adod fel.

Büszke vagyok, mert képes voltál elengedni a félelmeid amik vezéreltek az évek alatt, és komolyan veszed önmagad.

Büszke vagyok, hogy beláttad, te vagy az első.

Büszke vagyok, a reggeli csendes kávézásokra, büszke vagyok az elcsent mosolyokra, a vidám tekintetekre, a megkövűlt szívedre.

dühvel harapja ablakom az orkán

s brummog sötéten, mint egy síri és mély

basszus.

Félhat.

Köd és magány, halálos elhagyottság.

Ki egyedül van egy hotelszobában,

félhet.