Put In Happy Face

Csend.

A dicséretek napja.

A mai napom, úgy kezdődött, hogy egy ex alkalmazott várt, a dohánybolt előtt.

Jelenleg is dohányboltozik, már lassan 8 éve

Láttam rajta a fáradtságot, a túlterheltséget.

Mondta, szabad hetem van, ittam, hajnali 2 óra óta várok rád, tudtam, hogy te nyitsz, meg szeretettelek volna ismerni.

Már alapjáraton, ez nagyon jól esett, az még jobban, hogy ismeretlen

8 éve csinálom a kereskedelmet, sosem láttam senkit ennyire, alázatosan, tisztelettudóan viselkedni.

Le a kalappal, te vagy az egyik legjobb eladó, akit megismerhettem, mindenki nevébe köszönöm, hogy vagy!

Nem ehhez vagyok szokva, jól esett.

Érdekes nap. Emberi sorsok.

Szabadnapos voltam.

Olyan sokminden járt a fejemben.

Hol siklott ki az életem?

Valószínűleg már 10 éves koromban elkezdődött a borderline betegség kialakulása nálam.

Amikor a nővérem kezét fogtam, hogy betudja adagolni magának az aznapi heroin adagját.

Kisujj esküt tettem, hogy soha nem köpöm be.

Azt mondta, ha egyszer felnövök megtudom, mit jelent az orgazmus szó.

Mára már tudom.

Azt mondta : Timi, drága egyetlen húgocskám, minden alkalommal, mikor ezt teszem. Boldogság járja át a testem, mintha ezer orgazmusom lenne egyszerre.

Egyébként egy csodás lány volt, okos, szép.

Mindig felnéztem rá. A környezetem is.

Soha nem érhettem a nyomába.

20 éves korára, meg volt mindene, mama kedvence, örökölt házat. Autót, modellkedett, volt szakmája, tanult volt, jogosítványa. Minden alap tőkéje egy normális élethez.

Mentális betegségeket kaptam, örökségem ; egy halom tartozás, omló állapotban lévő falusi viskó, szorongás, depresszió, nulla önértékelés, megfelelési kényszer, naphosszat sorolhatnám eme értékes csodás dolgokat.

10 éves voltam mikor meghalt túladagolásban.

22 éves vagyok, nem jutottam még semmire, küzdök a mindennapokkal, 16 éves korom óta nem telt el nap, hogy ne dolgoztam volna.

Minden rosszban van valami jó, megtanultam ideje korán felnevelni magam.

Ő volt a tökéletesség megtestesülője én pedig a szerencsétlen, a semmirekellő, a csúnya.

Bár te haltál volna meg helyette.

A heroin függőség rossz aljas s sírba visz hamar.

Mára már azt kívánom, bár én haltam volna meg helyette.

A kérdések napja.

Vajon én rontom a levegőt a munkahelyemen?

Én lehetek a kapcsolatunkban a mérgező személy?

Miért vagyok mindennap többször

fáradt, szomorú, jó kedvű, dühös és ismét újra és újra egy halálos táncot járok önmagammal, ez miért van?

Napi többszöri hullámvasút.

A barátaim nem keresem igazán?

Vagy ha keresem őket, miért nem érzem azt, hogy időt szeretnének tölteni velem?

Milyen legyen a körmöm?

Elég szép vagyok?

Baj van velem?

Másokkal van a baj?

A környezetem rossz, vagy én teszem azzá?

Egyek? Ne egyek?

Ha eszem, miért érzem rosszul magam?

Ha nem eszem, éhes, dühös vagyok.

Miért rontok el mindig mindent?

Nem értek a számítógépekhez.

Ember legyen a talpán aki megért, vagy én nem értem magam, mások pedig értenek engem?

Sajnálnak? Szánalom?

Ha a problémáimról beszélek, az önsajnáltatás?

Szeded rendesen a gyógyszereidet?

Örökké kell szednem őket?

Jól vagy? Jól vagyok.

Te, hogy tudsz mindig mosolyogni? Olyan kedves vagy.

Hogy tudok mindig mosolyogni?

Látnak engem?

Ez egy állca?

Szeretnek?

Miért szeretném, hogy szeressenek?

Azon gondolkoztam ma, hogyan tudnék megbirkózni a mindennapos belső dühömet.

Vajon a kereskedelmi munka teszi?

A múltam?

A Harag?

A szüleim felé?

A testvérem felé?

A traumák miatt amit okoztak?

A társadalom miatt?

A kritikák miatt?

Ki, és mi miatt?

Én vagyok a hibás?

Mások?

Mindennap közepén, főleg a végén, az a bizonyos érzés kap el..

Bárcsak valaki belém kötne, hogy legyen okom ütni.

Talán képes lennék nagyobb kárt is tenni.

Csak törnék zúznék magam körül.

Nem tudom.

Csak azt, hogy félek magamtól, ijesztő ez az érzés kicsit.

- Mint a sarkon álló prosti.

A fejemben.

Évek óta nem tudok józanul gondolkozni.

- Még magam sem.

- Csak “jelenség.”

- Mondják a múlthoz való ragaszkodás.

- A gyermekkori traumák szülöttje.

- De kérdem én, hogyan tovább?

- Önmagammal.

Az egyik, amit neked okoztak.

Na meg, amit te okozol másoknak.

(Melyik jobb?)

Egyszerűen nem bírom tovább.

Ha egyszer nem leszek többé..

A többit tudjátok..

Ahogy napok teltek, te egyre távolabb kerültél.

Én egyre csak éheztem, éheztem hogy szeress, hogy akarj úgy mint az elején.

Jött a vihar, és elsöpört mindent.

Feltörtek a rejtett érzelmek.

Így hát vége lett.

De ahogy ki mondtad, a szívemből téptél egy darabot , amit talán már sosem látok többé.

Fel emészt, tönkre tesz, de kellesz.

Függő vagyok.

Egy lecsúszott drogos.

A függőd lettem.

Nem élhetek nélküled.