_.snowaman._

Míg körülöttem mindenki mosolyog a boldogságtól, nekem darabokra tört a maszkom a súlytól, melyt hordozom a vállamon.

Miért kell mindig az elérhetetlenbe bele essek…

Az a szomorú, hogy annyira ragaszkodsz hozzá, hogy még azután is, amit tett veled, nem kell mást tennie, mint írni egy üzenetet, hogy "sajnálom, hiányzol" és visszamennél hozzá.

Ma el voltam egy pszichiáternél. Azt mondta meséljek. És én kezem tördesve a lábam járatva hát meséltem neki mire arra lettem figyelmes, hogy pár könnycsepp kifordult a szemeimből. De mikor fel figyeltem, már ő is nyúlt a táskájába a zsebkendőért, és annyit mondott, hogy “sajnálom, hogy ebben az életben kell élned.”

Az emberek, tudod, azért magányosak, mert hidak helyett falakat építenek!

Azt várják, hogy beszéljek róla… És elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem tudják, hogy ez már az..

Megesik olykor, hogy a sötét fellegek eltünnek, elő bújik a nap, és megmutatja a szeretet erejét, amikor bármi és minden megtörténhet.

I fuckinly love it when my family wish upon my death.

Never promise me you will always be there when you won’t be..

Some things should just be left unsaid, I guess…

Ha egyszer megtette, többször is meg fogja