Kedves Ăn! đ«
BĂŒszke vagyok rĂĄd, te, aki Ă©veken ĂĄt ,mĂĄs vĂĄllĂĄra tĂĄmaszkodva prĂłbĂĄlt szeretethez jutni. Te,aki sose lĂĄtta a fĂ©nyt,az alagĂșt vĂ©gĂ©n, aki foggal-körömmel ragaszkodott minden rosszal magĂĄbaszĂvodott emberhez.
BĂŒszke vagyok, mert ennyi szenvedĂ©s utĂĄn, kĂ©pes voltĂĄl helyesen cselekedni, önmagadĂ©rt, Ă©s meglĂĄtni a mosolyt az ĂŒres tĂ©rben is.
BĂŒszke vagyok, mert nem azon pörög az eszed, ki legyen a következĆ, hanem milyen lesz önmagaddal.
BĂŒszke vagyok,mert teszel magadĂ©rt, felĂĄllsz, Ă©s elsöpröd a rosszat, ĂĄtversz minden sötĂ©tsĂ©get a kicsit fĂ©nyeddel, s nem adod fel.
BĂŒszke vagyok, mert kĂ©pes voltĂĄl elengedni a fĂ©lelmeid amik vezĂ©reltek az Ă©vek alatt, Ă©s komolyan veszed önmagad.
BĂŒszke vagyok, hogy belĂĄttad, te vagy az elsĆ.
BĂŒszke vagyok, a reggeli csendes kĂĄvĂ©zĂĄsokra, bĂŒszke vagyok az elcsent mosolyokra, a vidĂĄm tekintetekre, a megkövƱlt szĂvedre.
Engedd el magad, vegyĂ©l egy nagy levegĆt,s lĂĄsd, te vagy maga, amire mindig is vĂĄgytĂĄl!
















