Nem tudnám megmondani, mi változott meg bennem és mikor. De már nem szerettem bele az emberekbe. Láttam a hibáikat és nem akartam velük együtt élni. Sokan érdekeltek, tanulni akartam tőlük és izgalmat akartam, de nem akartam csak velük lenni, hűséget fogadni, megállapodni. Elégszer láttam ezt a hibát. Elégszer láttam mekkora fájdalmat és boldogtalanságot tud okozni. Élveztem az életet, de hazudnék, ha azt mondanám, sosem jutott eszembe, hogy mi van, ha nincs számomra tökéletes ember. Mi van, ha sosem találok olyat, aki tartósan boldoggá tenne. Azt válaszoltam magamnak, hogy akkor rengeteg embert meg fogok ismerni életem során, rengeteget fogok tanulni tőlük, és rengeteg élményt szerzek. Nem lesz mellettem egy biztos pont, de ott lesznek bennem a tapasztalatok, és saját magamra mindig támaszkodhatok majd. Mi ez, ha nem szabadság és boldogság?




















