Nem tudnám megmondani, mi változott meg bennem és mikor. De már nem szerettem bele az emberekbe. Láttam a hibáikat és nem akartam velük együtt élni. Sokan érdekeltek, tanulni akartam tőlük és izgalmat akartam, de nem akartam csak velük lenni, hűséget fogadni, megállapodni. Elégszer láttam ezt a hibát. Elégszer láttam mekkora fájdalmat és boldogtalanságot tud okozni. Élveztem az életet, de hazudnék, ha azt mondanám, sosem jutott eszembe, hogy mi van, ha nincs számomra tökéletes ember. Mi van, ha sosem találok olyat, aki tartósan boldoggá tenne. Azt válaszoltam magamnak, hogy akkor rengeteg embert meg fogok ismerni életem során, rengeteget fogok tanulni tőlük, és rengeteg élményt szerzek. Nem lesz mellettem egy biztos pont, de ott lesznek bennem a tapasztalatok, és saját magamra mindig támaszkodhatok majd. Mi ez, ha nem szabadság és boldogság?

Magával mindig megengedőbb az ember.

Minden vitánkkal közelebb kerülünk egymáshoz.

Görcsösen ragaszkodunk a vágyainkhoz, kapaszkodunk a félelembe, szorongatjuk a kételyeket.

Amikor már azt hittem, minden elveszett, úgy csókoltál, ahogy még soha senki. Annyira vágytam már arra, hogy megérints, hogy minden tiszta és egyszerű lett abban a pillanatban. Nem vágytam semmi másra, tudtam, hogy szeretsz és tudtam, hogy szeretlek. És ez elég volt.

Meg kell tanulnunk őszintén elmondani egymásnak, ami bánt, amin változtatni szeretnénk. Akkor semmi nem állhat kettőnk közé.

Mikor jon el az a pont, amikor mar annyit csalodtal az emberekben, hogy kezded azt hinni, nem mindenkinek lehet resze igazi, boldog szerelemben? Mikor mar nem mersz probalkozni sem, ragondolni sem.

Felek, hogy mindig csalodni fogok mindenkiben.

Tudod, amikor valaki, aki eddig eleted szerelme volt, aki naponta elmondta, hogy szeret, hogy veled akar lenni, akivel torodtel, azt mondja, hogy undorodik mindentol ami te vagy, akkor kicsit atertekeled a dolgokat. Megallsz egy pillanatra, korulnezel, es azt kerdezed “komolyan ilyen hirtelen tunik el minden, ami jo volt az eletben?”. Aztan rajossz, hogy ha Ez o, akkor jobb is, ha kisetal az eletedbol.

Nem a te hibad. Te csak tul akartad elni. Majdnem tonkretett, osszetort, de te felalltal. Lehet nem a legjobb donteseket hoztad, de boldog voltal. Ha neki ettol rossz ember leszel, akkor annyit sem erdemel, hogy ra gondolj.

Ha valaki nem tudja elfogadni a sajat dontesenek kovetkezmenyet, teged fog hibaztatni, hogy jobban erezze magat.