#felelem

aztán meg

Rendben van, ha nem érzed magad mindig teljesen boldognak egy kapcsolatban.

Rendben van, ha nehezen engeded el a kételyeket és ezért sokszor vagy szomorú.

Rendben van, ha félsz az újabb sérülésektől.

Nem hálátlan vagy, csakis te tudhatod, hogy hogyan éled meg a traumáidat.

A legtöbben nem merjük kimondani, mi bánt.

Félünk.

Attól, hogy majd azt mondják: „túlérzékeny vagy.”

Hogy csak drámázunk.

Hogy túlgondoljuk.

Ezért inkább csendben maradunk.

Nem kérünk segítséget, mert félünk, hogy legyintenek.

Hogy azt mondják: „másnak is nehéz.”

Hogy az érzéseink nem számítanak igazán.

Pedig csak egy mondatot szeretnénk hallani:

„értem, amit érzel.”

Nem akarjuk, hogy sajnáljanak.

Nem akarunk teher lenni.

Ez az utolsó dolog, amit hallani bírnánk:

hogy gyengék vagyunk.

Ezért hát eljátsszuk a rendben levést.

Mosolygunk.

Reagálunk.

Nevetünk ott, ahol már rég nincs bennünk hang.

És közben lassan megtanuljuk,

hogy a fájdalmainkkal egyedül kell együtt élni.

Mert a legtöbben nem beszélünk róla,

mennyire nem vagyunk jól.

Mert már láttuk, milyen érzés,

amikor valaki csak figyel —