#felelem

Még sehol semmi, de én már most attól félek,hogy elveszítelek...

Ahogy a gyermekeim egyre nagyobbak lesznek, egyre többször jut eszembe az én gyerek/fiatal korom. Milyen dolgok foglalkoztattak, mik voltak amik fontosak voltak. Minden. Mindig úgy gondoltam ezekre az időkre, hogy boldog voltam. Sokmindent élhettem meg. Most mégis elfog a szorongás, ha arra gondolok, hogy ezeket a dolgokat nekik is át kell élni. Tudják majd úgy "kezelni" ezeket a történeteket ahogyan az én kezeltem? Vagy sokkal jobban fogják ezt elviselni? Fogják ők tudni, hogy én mindig itt leszek ha szükségük lenne rám? Mert én sosem számíthattam a szüleimre. Mindennel egyedül kellett szembe nézzek. Ők fogják érezni, hogy a háttérből figyelem és mindig ott leszek, hogy elkapjam ha zuhannának? Tudom, hogy helyettük nem oldhatok meg semmit, de azt szeretném ha tudnák azt, hogy ránk a szüleikre mindig számíthatnak, és hogy tudjanak mindig számítani egymásra is. A testvérük legyen az első, csak aztán a barátok. Szülőként hatalmas felelősség boldog felnőttet "nevelni " belőlük. És egyáltalán nem könnyű "munka ". Olyan könnyű elrontani, és amit el lehet rontani, azt rendszerint el is rontjuk. Biztos felnőttünk ehez a nemes feladathoz? Tudunk annyi szeretetet adni, ami megvédi a nagyobb bajoktól? Ésszerűen fel fogják tudni mérni, hogy amit tesznek az jó vagy rossz?

el akarom mondani, de egyszerűen nem megy

A bevésődés valaki iránt az olyan, hogy amikor meglátod, minden megváltozik, mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana a földön, hanem ő. Semmi más nem számít, bármit tennél, bármi lennél őérte.

feltem belemenni veled, ehelyett most valaki masnak adtam a szivem