Valaki segítsen, hogyan engedjek el egy olyan embert aki nem is volt az enyém?

Te olyan könnyen elengedtél.. Nekem miért nem megy?

Tudom, hogy nehéz beismerni, de fordítsd meg a dolgot! Ő nem mindig visszajött, csak te akartad ezt hinni. Ő mindig elment, mert tudta, úgyis visszafogadod.

Akkor vagy bajban igazán,amikor a gyomrod megszünés nélkül görcsben áll. Már nem tudod eldönteni épp mi az ok,csak töprengsz azon az egymillió dolgon,ami könnyen megoldható lenne. "Könnyen megoldható lenne.." Mindenki körülöttem ezt mondogatja,pedig ők is átélték ezt párszor,tudják hogy nem így mennek a dolgok. A legnehezebb fázis, az elengedés. Legyen az párkapcsolat, elhalálozás. Olyan egyszerűen kezdődik, a sok mosolygás, a hiszékenységünk minetovábbja, aztán romokba dőlünk amikor ideje menni. Mármint neked,mert ő maradna, etetné még a szar kupacot amibe ücsörgünk, de te már nem bírod,kiakarsz mászni belőle. Minden végig fut az agyadon és tudod, hogy most vagy soha, de nem teszed. Nem mered, vagy túl nehéznek találod. Biztonság érzetet ad az állandósulás, a megszokott környezet. Az emberek körülötted mind észlelik hogy napról napra lehangoltabb vagy, fáradtabb, és nem,nem a munkától,hanem az agyalástól. A szív fájdalomtól hogy megint nem jött össze. Összezuhantál és úgy érzed nincs kiút,pedig a lábaid elött hever. Csak egy lépés.. mégis akkora teher.