Nem tudnĂĄm megmondani, mi vĂĄltozott meg bennem Ă©s mikor. De mĂĄr nem szerettem bele az emberekbe. LĂĄttam a hibĂĄikat Ă©s nem akartam velĂŒk egyĂŒtt Ă©lni. Sokan Ă©rdekeltek, tanulni akartam tĆlĂŒk Ă©s izgalmat akartam, de nem akartam csak velĂŒk lenni, hƱsĂ©get fogadni, megĂĄllapodni. ElĂ©gszer lĂĄttam ezt a hibĂĄt. ElĂ©gszer lĂĄttam mekkora fĂĄjdalmat Ă©s boldogtalansĂĄgot tud okozni. Ălveztem az Ă©letet, de hazudnĂ©k, ha azt mondanĂĄm, sosem jutott eszembe, hogy mi van, ha nincs szĂĄmomra tökĂ©letes ember. Mi van, ha sosem talĂĄlok olyat, aki tartĂłsan boldoggĂĄ tenne. Azt vĂĄlaszoltam magamnak, hogy akkor rengeteg embert meg fogok ismerni Ă©letem sorĂĄn, rengeteget fogok tanulni tĆlĂŒk, Ă©s rengeteg Ă©lmĂ©nyt szerzek. Nem lesz mellettem egy biztos pont, de ott lesznek bennem a tapasztalatok, Ă©s sajĂĄt magamra mindig tĂĄmaszkodhatok majd. Mi ez, ha nem szabadsĂĄg Ă©s boldogsĂĄg?