De tekints csak körbe. Merre a legkisebbik? Hova van? Hol búvik épp? Válaszolj hát te most ki

azt felelnéd ugyan: "Nem tudom, nem láttam én". Pedig tudhatnád, hogy Téves "nem tudomban" élsz.

Nem az számít, hol van Milyen messze tőletek Gondolkodj ezen: tán Elfutott előletek?

De hisz ő jó lélek Mégis mért merné ilyen Gyalázatos módokon Meggyalázni a jelent?

Miért taszítaná Messze e sok lelkeket? Mert félt téged és óv, Hogy kárt ne tegyen bennetek...

Mert egy lelki csomó Ott él egész testében. S szorítja torkát Ha hazudik egy idegen.

S látja mind azt mit E romlott testek tesznek És a felismert bűnnek nem Tudja miértjét, hát mit tegyen?

Hát itt van ő, erre Itt van a legkisebb. Szenved e világtól Mely gyalázza lelketek.

De mondd; ki tudja mit is érdemlek én...

Az a valaki magas lenne, én is kicsit magasabb vagyok az átlagnál. Külsőleg ennyi. Semmi több. Belülről... Olyas valaki aki tud irányítani, engem... Nem elnyomóan, csak pont annyira hogy hatással legyen rám. Olyan hatással amit nem tudok kontrollálni a gondolataimmal. Muszáj hozzá éreznem. Legyen határozott, mindenképp, egyben gyenge pont annyira mint amilyen erős. Nem amilyen erősnek mutatja magát, hanem amennyire igazán az... És a legfontosabb; legyenek hibái. És ez amiben biztos vagyok hogy teljesül. Mert lesznek.

Ha nincs hibája az baj, hisz azt jenenti; nem ember. Az egyetlen másik opció, hogy csak nem őszinte velem... Én pedig senki mellé nem kívánok olyat aki nem őszintén él."