nyugodt hely

A homlokom hozzád nyomom, A te homlokodhoz az enyém

Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással.

Aludj nyugodtan, erre senki se jár.

Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Csókolj meg, mielőtt elmész. Senkinek sem kell tudnia, hogy ilyen közel voltunk.

Mindenem itt van Csak a szív kéne Ami még nálad van

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

Nem vagy egyedül, itt mindenki egyedül van.

Miért nő a fű, hogyha majd leszárad? Miért szárad le, hogyha újra nő?

Mondj valami biztatót. Legalább azt, hogy te is szomorú vagy.

Nyáron, ahogy az eső esik Úgy esnék beléd, beléd megint.

S te jöttél még és csókoltál És azt hitted, hogy jó voltál És nem mondtam, mert nincs rá szó, De nem voltál jó.

Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.

Fáj a mosoly íze az elharapott számon.

Szeretlek, mondom, ő meg mondja: Szeress nyugodtan, majd nem figyelek oda.