sebhelyek nélkül hazudnék

Ferenciek tere, ötös busz

Amikor elkap a gépszíj... Kukáztam a teljes és kész verses kéziratomat több mint 100 verssel, és most újat írok, immár két napja. Több mint 30 vers íródott. Nem leszek ezzel a könyvvel sokak kedvence, nem a többség igénye szerint íródik de kb pont leszarom. Magamnak írom, ez terápia, ám, ha valaki magára talál benne, máris egy szűk klub tagja lehet. Hogy Bukowskit idézzem:

Csendes egymásbahatolás. Az égen cikázó fények, a szerelem kaotikus üzenetét rajzolják arcodra. Kettőnk története szenvedélyt okád a lelkembe.

Életreszóló

Nincs bennem félelem. Vágyom az újat, a fájdalmat és a megtapasztalást. A bezáródó ajtó már semmit nem jelent, s ha a nyitva lévő csupán egy üres szobába visz, majd a terveimmel és az emlékeimmel töltöm fel.

Sötét örvényben sikoltó ajkak tengere. Irtózom a naptól, a holdtól. Megnyugvás a köd, és az éj hidege, hol nincs csillag, csak a lelkemre szurokként ráfolyó biztonságot adó ragacsos magány.