#kicsi

Rengeteget szorongok emiatt a kis hülye miatt.

Nagyon hasonlóan viselkedik, mint Karolina. A kakival sincs minden rendben. Kis nyeszlett, nem nő, néha prüszköl. A bundája folyton kis csapzott. Pénteken megyünk tesztre.

A legroszabbtól tartok. A FIP és a FIV úgy lebegnek felettem mint egy guillotine. Hiába tudom, hogy leélhet vele egy hosszú életet, de nem garancia semmi arra, hogy nem hal meg egyik percről a másikra. Stressz hatására elharapódzhat a betegség, és bármi lehet neki stressz. Ha el utazunk és nem lát egy hétig az is, vagy ha elvisszük magunkkal akkor az is. Új alom, új kaja, új bútorok, bármi kiválthatja benne ezt. És ez a szorongató érzés, hogy bármikor meghalhat... nem bírom.

Sokszor beszéltem már arról, hogy mennyire szeretem az állatokat. Azt hiszem valahogy velük próbálom pótolni azokat a veszteségeimet, amit semmivel sem lehet. Azt hiszem az állatokkal való törődéssel váltom ki a valódi felelősségvállalást és a magammal való foglalkozást. Nem tudom ez mennyire egészséges, de azt tudom, hogy Kicsi a legjobb barátaim egyike. A legeslegérzékenyebb, legragaszkodóbb, legakaratosabb kis macska széles e világon. És mindemellett van valami kis furcsaság.

Én magam hiszek a lélekvándorlásban. Karolina cicám júniusban halt meg. Kicsi júniusi születésű. Azóta hogy meglátott minket pont ugyanúgy viselkedik mint Lini. Ő az egyedüli cicám aki a zuhanytálcába pisil, Lini is odapisilt. Pohárból iszik, mint Karolina. A mellkasomon alszik, mint Karolina. A kutyákkal az első perctől jóban van, mint Karolina. Miután ő elment, Rigó kutya sokat szomorkodott, Kicsit látva egyből, mintha egy régi ismerőssel futott volna össze pajtizott. Mindemellett soha semmilyen konzerv nem érdekelte ezt a macskát, de amint meglátta a vörösbab konzervet azonnal beleragadt a feje, mint Karolkának anno. Ha kimegyünk a házból addig ül az ablakban amíg be nem megyünk. És a legíjesztőbb, hogy amikor elhoztuk, és bekerült a lakásba, egy alkalommal mélyen aludt, és Karolina szóbajött. Amint meghallotta a nevet felriadt és odajött dörgölőzni. Karolina cicámat nagyon hirtelen vesztettük el, és nagyon nehéz volt elengednem. Amikor meghalt, mintha vele halt volna belőlem is egy darab, éreztem hogy újra lefelé indul a menet. Erre jött Ő, és mintha kaptam volna még egy lehetőséget szeretni a lelkét. Lehet mondani, hogy csak belemagyarázom, de őszintén hiszem, hogy ez egy második esély. És nem tudom mennyi időnk van Kicsivel, de minden perce arany. Minden pillanatot kiélvezek, hisz nem tudom mennyi van még hátra. Olyan boldoggá teszem amennyire tudom.