MAN Lion's City szóló autóbusz a fiumei pályaudvar előtt, vagyis a Kolodvor megállóban.
107 ezres lakosú nagyvárosként Fiumének szüksége van városi, közösségi közlekedésre: az KD Autotrolej d.o.o. nevű társaság üzemelteti a város és tágabb környezetének közlekedését. 180 autóbuszt 17 nappali és 2 éjszakai, városi, valamint 33 elővárosi viszonylaton járatnak. Utóbbiak többek között Matuljiba, Opatijába, Bakarba, Fužinébe is eljutnak. A járműpark viszonylag korszerű, a szokásos modellek (a már látott MAN, Mercedes Conecto stb.) mellett színfoltot jelentek az olasz Iveco buszok, nálunk ezek ismeretlenek. A követés igen sűrű; a hálózat logikusnak és áttekinthetőnek tűnik - ellentétben a magyarországi nagyvárosok jó részével. A forgalmasabb megállókban nagyméretű képernyőkön részletes utastájékoztató rendszer működik, amely az összes hazai megoldásnál színvonalasabb és felhasználóbarátabb. Az arculat is nagyon eltalált, a buszok narancs- és krémsárgára vannak festve; a gázbuszok ettől eltérő, feltűnő mintával rendelkeznek. A tarifa igen borsos, a járművezetőnél váltott jegy 2.50 euro; szerencsémre amikor meghallotta a sofőr, hogy meddig utaznék (két megállót), csak intett, hogy rendben van, menjek hátra; és ez a visszaúton is így történt! :D Persze akkor már szándékosan kérdeztem a járművezetőt, hogy ez a járat a kolodvornál is megáll-e, hiszen tudtam, hogy így van. :)
Egy csuklós Lion's City a Trg Repubike Hrvatske megállóban, az Adamićeva ulicán. A város közlekedése szempontjából ez az utca különleges jelentőséggel bír, ugyanis itt vezetett a hajdani villamos nyomvonala. Csak akkor még Via Andrássynak és Via Ludovico Kossuthnak hívták (két szakaszra osztva).
1899-ben adták át a város villamosvonalát. Természetesen Zágrábhoz (és például Pozsonyhoz) hasonlóan ezt is a Ganz gyár építette, így ennek is 1000 mm lett a nyomköze.
A keleti végállomása a Recina folyó mellett, a Scoglietto utcánál volt, egy hosszabb kanyar után jutott rá a már említett Kossuthról és Andrássyról elnevezett utcára, amely ma is Fiume belvárosának egyik fontos tengelye, majd keresztezte a MÁV vonalát (szintben!), és a Corso Francesco Deákon jutott el a vasútállomásig.
1907-ben továbbépítették nyugat felé, elhaladt a tengerészeti akadémia és a kivándorlási szálloda előtt, új végállomása pedig a Ganz-Danubius hajógyára és a torpedógyár lett. 1910-ben érte el a viszonylat a legnagyobb kiterjedését a kantridai tengerpart elérésével, amely már egészen közel volt az osztrák-magyar határhoz, valamint Mattuglie településhez.
Még a kor szokásaihoz képest is kevés dokumentum maradt róla fent, ezért is értékes az 1914-es MÁV menetrendből a vidéki villamosüzemeket összefoglaló táblázat, ahol legalább megemlítik.
Az 1950-es évek elejére elavult az üzem, a járművek még a monarchia idején beszerzett, kéttengelyes kocsik voltak; a pálya állapota pedig a többi közlekedő számára balesetveszélyessé kezdett válni (nyilván a burkolatból kitüremkedő sínszálak miatt). Ezért 1952-ben megszűnt a villamos.
A villamost azért is olyan könnyű szívvel szüntették meg, mert egy korszerűbb, közlekedési eszközt vezetett be a város: 1951-ben indult el a trolibusz, Horvátország első ilyen üzeme (ezen kívül még egy volt Splitben), Jugoszláviában volt még máshol is. FIAT járművek jártak rajta, de később a hazai ipar, a Končar gyár is gyártott kocsikat. A vonalakat tovább bővítgették, de végül 1969-ben be is zárták az üzemet (a lakosság tltakozása ellenére) mondván, hogy sokkal olcsóbb gázolajjal üzemeltetni buszokat. Ezt a véleményt pár évvel később keservesen cáfolta az olajválság, de akkor már nem csinálták vissza, egyedül a közlekedési vállalat őrzi a nevében még ezt az üzemet.
Egyébként Budapest is majdnem így járt ugyanemiatt (és amiatt, hogy az új járművek beszerzése elég nehézkes volt abban az időben a Szovjetunió kapacitáshiánya miatt), csak itt az volt a mázli, hogy 1980-ban jelölték ki a megszüntetés határidejét, és így az olajválság hatására még időben meggondolhatta magát a kormányzat és a Fővárosi Tanács.
