HALOM MOSATLAN

The photograph titled La boda de los milicianos (The Wedding of a Militiaman and a Militiawoman), capturing the marriage of the Republican defenders Alfonsa and Ernesto, is one of the most poignant humanizing images from the opening months of the Spanish Civil War. Captured on October 18, 1936, by the renowned Spanish photojournalist Alfonso Sánchez Portela (often known simply as “Alfonso”), the image stands in sharp contrast to the typical, grim combat photography of the era.

In October 1936, the Siege of Madrid was intensifying as Francisco Franco’s Nationalist forces advanced toward the capital. Tens of thousands of ordinary citizens, men and women alike, known as milicianos, joined left-wing union and political militias to defend the Second Spanish Republic.

Amidst the existential dread and chaos of impending battle, Alfonsa and Ernesto decided to marry. Rather than traditional bridal wear, both the bride and groom are wearing their utilitarian miliciano overalls (monos), which served as the standard wartime uniform for the citizen-soldiers.

The photo captures a fleeting moment of joy, tenderness, and normalcy. The couple is surrounded by fellow militia members, celebrating a union formalized under wartime emergency civil laws rather than church sanction.

Sánchez Portela’s photograph became a powerful symbol of the Republican resistance, showcasing the youth, idealism, and shared equality of the men and women fighting side by side on the front lines.

Az áfonyás joghurt-effektusnak is nevezhető történet az 1978-as Fülöp-szigeteken lezajlott sakkvilágbajnoki döntőn játszódott, ahol a regnáló szovjet bajnok, Anatolij Karpov, és a Szovjetunióból disszidált, hontalan kihívó, Viktor Korcsnoj csapott össze. Ez a mérkőzés nemcsak a sakktáblán, hanem a hidegháborús politika, a pszichológiai hadviselés és a paranoiahullám szintjén is az egyik legbizarrabb esemény volt a sportág történetében. A két tábor között olyan tapintható volt a gyűlölet, hogy még kezet fogni sem voltak hajlandók. A feszültség a negyedik játszmában ért el a tetőpontjára, egy teljesen hétköznapi dolog miatt: egy pohár áfonyás joghurt vált a döntő főszereplőjévé. Karpovnak a játszma közepén a pincér kihozott egy pohár joghurtot. Korcsnoj csapata azonnal hivatalos óvást nyújtott be a versenybíróságnál. Azt állították, hogy a joghurt íze, a felszolgálás pontos időpontja, vagy akár a pohárban lévő gyümölcsök száma egy titkos kódrendszer, amellyel Karpov stábja (köztük nagymesterek) elemzési utasításokat küld a bajnoknak (például: „ha áfonyás, utasítsd vissza a döntetlent”, „ha epres, támadj a vezérszárnyon”). A bizottság komolyan vette a panaszt. Hivatalos szabályzatot léptettek életbe: Karpov csak előre meghatározott időpontban, fix ízesítésű joghurtot kaphatott, és ha változtatni akartak, azt előre jelezni kellett a bíróknak.

A pszichológiai hadviselés itt nem állt meg. Karpov csapata soraiban tudhatott egy dr. Vlagyimir Zuhar nevű férfit, aki hivatalosan parapszichológus és hipnotizőr volt. Zuhar az első sorokban ült, és a játszma alatt mereven, pislogás nélkül bámulta Korcsnojt.

Korcsnoj meg volt győződve arról, hogy Zuhar megpróbálja őt hipnotizálni és összezavarni a gondolatait a tábla mellett. Hogy kivédje a „mentális támadást”, Korcsnoj a következő játszmákra egy sötétített, tükröződő felületű pilóta-napszemüveget vett fel, hogy Zuhar ne láthassa a szemét, ráadásul felbérelt két száműzetésben élő indonéz jógit (akik ráadásul a gyanú szerint egy radikális szekta tagjai voltak), hogy üljenek be a nézőtérre, és „sugározzanak pozitív energiát” felé, miközben semlegesítik Zuhart.

A nézőtér első sorai úgy néztek ki, mint egy rossz kémfilm és egy spirituális szeánsz keveréke. A legszebb az egészben az, hogy ebben a fojtogató, paranoiás légkörben született meg a sakktörténet egyik legnagyobb asztal melletti blöffje.

Az egyik kritikus játszmában Korcsnoj lépéskényszerbe került, és az ideje is fogytán volt. Észrevette, hogy ha egy bizonyos, logikusnak tűnő támadást indít, Karpovnak van egy zseniális, rejtett védőlépése, amivel azonnal megnyerheti a partit. Korcsnoj tudta, hogy ha sokat gondolkodik a lépésen, Karpov gyanút fog, és elkezdheti keresni a cáfolatot.

Mit tett Korcsnoj? Gyorsan, magabiztosan, szinte flegmán csapta le a bábuját a táblára, majd mint aki dolgát jól végezte, felállt, és a napszemüvege mögül kihívóan végigmérte a szovjet delegációt, mintha a győzelme már a zsebében lenne.

Karpov megdöbbent. Ismerte Korcsnoj zsenialitását, és a magabiztosság láttán arra gondolt: „Ha ő ezt ilyen gyorsan meghúzta, akkor biztosan lát valami olyan mély csapdát, amit én nem.” Karpov, ahelyett hogy a táblán lévő tiszta nyerést választotta volna, megijedt a látszólagos magabiztosságtól, pánikba esett, és egy biztonságosabb, de gyengébb lépést választott – ezzel pedig elszalasztotta a játszma megnyerését.

Korcsnoj tisztán a testbeszédével és a megrendezett színházzal mentette meg a játszmát egy olyan ellenféllel szemben, aki ellen tisztán technikai úton már vesztésre állt.

A pair of patinated copper and opal glass "Pigeon" lamps by François-Xavier Lalanne, stamped, numbered and monogrammed - model designed in 1991

engem annyira idegesít ez a szó

SZÜLŐFÖLDBÁSTYA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!