Az új, szeptemberben megjelenő albumukkal turnéznak a Gutierrez fiverek. Decemberben jönnek A’damba, vettem rá jegyet.
2 vagy 3 éve voltam koncertjükön, nagyon tetszett - a pasim halálra unta magát.
Azóta sokszor hallgattam a zenéjüket, pl akkor is, amikor anyám már nagyon vacakul volt, és náluk voltam a halála előtt 2-3 héttel, és nem tudtam aludni éjjel. Otthon volt, az egyik éjjel elesett vagy összecsuklott a mosdóba menet, és sajnos attól az egyik lábában trombózis keletkezett, fájlalta nagyon, aztán feldagadt, és aztán mikor már alig evett meg ivott végstádiumú rákosként, még le akarták neki amputálni. Végül a főorvos azt mondta, hagyjuk békében, minek ez a műtét, kapott egy lóadag fájdalomcsillapítót, és másnap végleg elment.
Azóta a gyász, düh, tehetetlenség, fájdalom, sajnálat meg önsajnálat, plusz az összes feldolgozatlan gyerekkori traumám, amit anyám nárcisztikussága okozott, mind előtör, amikor őket hallgatom, ezeket az érzéseket összekapcsoltam magamban a zenéjükkel, és van olyan számuk, amiket végigbőgök. Na jó, a második számukon már bőgök, bármelyik is legyen az. Még nincs egy éve, hogy meghalt. Már majdnem egy éve, hogy meghalt.
Rájöttem, ez a zene az én horcruxom.


















