Tegnap elballagtam orvoshoz... mit elballagtam, szombaton halálra rémülten foglaltam hétfői időpontot a magánellátásban, hogy tuti valami rohadtnagy gáz van.
A sztori zanzásítva az, hogy kilenc hónapja először, aztán két hónappal később megint elkezdtem vért pisilni, nem kicsit. Ami (mint kiderült) sokkal kevésbé tragikus, mint amennyire rémisztő. Az elsőnél kaptam antibiotikumot, csak úgy vizsgálat nélkül, a másodiknál elrohantam az urológiára, ahol a nagyon morcos és ellenszenves doktorbácsi semmilyen vizsgálatot nem csinált, csak egy tetsztcsíkkal megállapították, hogy van vér meg genny a vizeletemben (előtte még negyed órát ücsörögtem a váróban egy pohár vizelettel a kezemben) szedjek másikfajta antibiotikumot és csá. Én meg az ijedelemtől nem kérdeztem semmit. Csak utána jöttek a para gondolatok, hogy a vesém nem fáj, lázam nincs, ez simán lehet valami daganat is. Jó de akkor nem lenne genny, nade ki tudja mit okoz... áááá... nem én vagyok az orvos, biztos jobban tudja...azt se fogja tudni, ha meghaltam, amúgyis biztos nőgyűlölő és csak a férfiakat akarja megmenteni a prosztataráktól...
Az antibiotikumtól elmúlt a baj, és a háziorvosommal, aki egy tündéri nő kimondhatatlan vezetéknévvel és Zelma keresztnévvel (szülők miket elkövetnek a gyerekük ellen), megállapodtunk abban, hogy mivel korábban nem volt ez a baj, ez bizony nászutas betegség lesz.
Most viszont úgy voltam, hogy oké, hogy megint lenne mire fogni, de félévente ne vérezzek meg fájjak, mert valamit csak lehet csinálni ez ellen, én nem akarok szorongani, hogy mikor üt be a dolog megint.
És mi van, ha mégis valami más?
Magándoki...
Magándoki csak egy hajszállal szimpatikusabb és kommunikatívabb, mint az állami. Agyrém.
Megultrahangozott, ez kb 6 percet vett igénybe. Majd KÉRDÉSRE mondta, hogy nincs semmi. Nem mondta, hogy minden rendben van, se azt, hogy "Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain!", csak, hogy nincs semmi. Úgyhogy nyaggadtam, hogy akkor megnyugodhatok? Meg.
Adott brossúrát, hogy szedjem ezt a két készítményt meg a harmadikat is meg ír fel valamit, ami nem antibiotikum, csak vizeletfertőtlenítő, mert antibiotikumot csak végső megoldásként ad.
41 000 Ft kb 12 perc orvoslásért, ami 7 perc után véget is ért volna, ha nem kérdezősködök a megelőzésről.
Azon gondolkodtam, hogy a dokik valószínűleg tudják, hogy mi az amit elintéz a szervezetünk, mi az ami tényleg gázt jelez, de ez az egész rohadtul alkalmatlan arra, hogy vigyázni tudjunk magunkra. Nincs hiteles ismeretterjesztés, és nincs megerősítés sem, a magánban dolgozó orvosok sem erőltetik meg magukat.
És akkor a gyógyszertár:
Amit a doki ajánlott, hogy szedegessem megelőzésképpen meg kúraszerűen, az 18 000 Ft lett volna.
Amit felírt, az 4 500 volt.
A patikában a patikuscsaj olyan hangosan beszélt, hogy látványosan mindenki minket hallgatott, és rém kellemetlenül éreztem magam.
De végül kiderítettem, hogy tőzegáfonyát szoktak ajánlani azok helyett, amit a doki ajánlgatott. Fintorgott is, hogy át vagyok kicsit baszva ezekkel a drága cuccokkal. De a tőzegáfonya is brutál drága.
A lényeg a lényeg, hogy valami elképesztő magasról szarik mindenki az egészségemre meg a közérzetemre, és én nem hiszem el, hogy komolyabb bajnál ez máshogyan van.
stormborns
2087
titsay
amandla
pixelskylines
andulkaphoto
