reggel a laborban a doki megdicsérte a vénáimat

Ja es a konyvben, amit olvasok jopar fejezete ota csak azt kiabalom magamban, h baszhatnatok mar helo!!

én meg itt vagyok még egy hétig, de csak a heveny koncert miatt jöttem, mire kijönne rajtam a nyavalya megyek is nyugatabbra jó 800 kilométerrel

halálos

Nehéz a bohémek élete.

Nehéz a bohémek élete.

Így most a buszra várva beültem az Augustiner sörkertbe, ahol azért kicsit meglepődtem, hogy a búzasör nem csapolt. De legalább így is isteni.

Hát Hawaii. Hoppá. Pár mondatot beszélgettünk, de aztán átültek egy másik asztalhoz :(. Pedig tegnap este fürödtem is.

A németek sem arról híresek, hogy mosolyogva lehoznák a csillagot a vendégnek, eltekintve a ritka kivételtől. Amikor leültem, kellett pár perc, míg valaki idefáradt hozzám, pedig még integettem is. Kószáltak itt páran pincérek fel s alá, végül egy idejött. Nem nézett ki németnek, de ez persze nem baj, én se vagyok az. Megkérdezte, hogy kp vagy kártya a fizetés, mondom kártya, erre mondja, hogy akkor menjek már oda a pulthoz. Ott aztán kiszúrtam, hogy Georgiev a neve, szóval valószínűleg bolgár származású. Hát a kelet-európaiaknak bizony kell még pár emberöltő, míg levedlik a cucilizmusban felvett flegma, vendégutáló mentalitást.

Így most a buszra várva beültem az Augustiner sörkertbe, ahol azért kicsit meglepődtem, hogy a búzasör nem csapolt. De legalább így is isteni.

Hát Hawaii. Hoppá. Pár mondatot beszélgettünk, de aztán átültek egy másik asztalhoz :(. Pedig tegnap este fürödtem is.

Így most a buszra várva beültem az Augustiner sörkertbe, ahol azért kicsit meglepődtem, hogy a búzasör nem csapolt. De legalább így is isteni.

Hát Hawaii. Hoppá. Pár mondatot beszélgettünk, de aztán átültek egy másik asztalhoz :(. Pedig tegnap este fürödtem is.

A németek sem arról híresek, hogy mosolyogva lehoznák a csillagot a vendégnek, eltekintve a ritka kivételtől. Amikor leültem, kellett pár perc, míg valaki idefáradt hozzám, pedig még integettem is. Kószáltak itt páran pincérek fel s alá, végül egy idejött. Nem nézett ki németnek, de ez persze nem baj, én se vagyok az. Megkérdezte, hogy kp vagy kártya a fizetés, mondom kártya, erre mondja, hogy akkor menjek már oda a pulthoz. Ott aztán kiszúrtam, hogy Georgiev a neve, szóval valószínűleg bolgár származású. Hát a kelet-európaiaknak bizony kell még pár emberöltő, míg levedlik a cucilizmusban felvett flegma, vendégutáló mentalitást.

Miszerint megszabadulóterem

Így most a buszra várva beültem az Augustiner sörkertbe, ahol azért kicsit meglepődtem, hogy a búzasör nem csapolt. De legalább így is isteni.

Hát Hawaii. Hoppá. Pár mondatot beszélgettünk, de aztán átültek egy másik asztalhoz :(. Pedig tegnap este fürödtem is.

Így most a buszra várva beültem az Augustiner sörkertbe, ahol azért kicsit meglepődtem, hogy a búzasör nem csapolt. De legalább így is isteni.

Hát Hawaii. Hoppá. Pár mondatot beszélgettünk, de aztán átültek egy másik asztalhoz :(. Pedig tegnap este fürödtem is.

A németek sem arról híresek, hogy mosolyogva lehoznák a csillagot a vendégnek, eltekintve a ritka kivételtől. Amikor leültem, kellett pár perc, míg valaki idefáradt hozzám, pedig még integettem is. Kószáltak itt páran pincérek fel s alá, végül egy idejött. Nem nézett ki németnek, de ez persze nem baj, én se vagyok az. Megkérdezte, hogy kp vagy kártya a fizetés, mondom kártya, erre mondja, hogy akkor menjek már oda a pulthoz. Ott aztán kiszúrtam, hogy Georgiev a neve, szóval valószínűleg bolgár származású. Hát a kelet-európaiaknak bizony kell még pár emberöltő, míg levedlik a cucilizmusban felvett flegma, vendégutáló mentalitást.

Miszerint megszabadulóterem

Így most a buszra várva beültem az Augustiner sörkertbe, ahol azért kicsit meglepődtem, hogy a búzasör nem csapolt. De legalább így is isteni.

Hát Hawaii. Hoppá. Pár mondatot beszélgettünk, de aztán átültek egy másik asztalhoz :(. Pedig tegnap este fürödtem is.

A németek sem arról híresek, hogy mosolyogva lehoznák a csillagot a vendégnek, eltekintve a ritka kivételtől. Amikor leültem, kellett pár perc, míg valaki idefáradt hozzám, pedig még integettem is. Kószáltak itt páran pincérek fel s alá, végül egy idejött. Nem nézett ki németnek, de ez persze nem baj, én se vagyok az. Megkérdezte, hogy kp vagy kártya a fizetés, mondom kártya, erre mondja, hogy akkor menjek már oda a pulthoz. Ott aztán kiszúrtam, hogy Georgiev a neve, szóval valószínűleg bolgár származású. Hát a kelet-európaiaknak bizony kell még pár emberöltő, míg levedlik a cucilizmusban felvett flegma, vendégutáló mentalitást.

Így most a buszra várva beültem az Augustiner sörkertbe, ahol azért kicsit meglepődtem, hogy a búzasör nem csapolt. De legalább így is isteni.

Hát Hawaii. Hoppá. Pár mondatot beszélgettünk, de aztán átültek egy másik asztalhoz :(. Pedig tegnap este fürödtem is.

amúgy az nekünk is jó, mert a Dunába folyik