#stroies

The first kiss specifically?

(Never mind the creepy implications of kissing an unconscious person right now, that’s been discussed before)

Like, if the cursed person has found their true love way before the spell could take effect their screwed! “Sorry, 28th kiss won’t cut it. Gotta be the first kiss.”

Villains shouldn’t be making sure their victims don’t fall in love, they should be encouraging them to go out there and meet the one! “Yeah pal, you should totally ask them out! Don’t hold back either, it’s a new age, no need to wait for a simple kiss!”

And if people around the cursed one keeps insisting them to not kiss anyone, but be open to romance at the same time, the person would be all WTF? and could possibly kiss their SO anyway as an at a rebellion.

The stream didn’t want to flow gently, it dreamed of being a furious and powerful ocean. But this babbling brook could never be an ocean.

RETRO IS ON

Remek időszak vette kezdetét. Az őszi hónapok csodálatos dolgokat tartogatnak mind a természetjáróknak, mind azoknak akik inkább a szoba ablakán keresztül szeretik nézni az őszi esős időjárást, miközben fűszeres, sütőtökös, fahéjas csemegét falatoznak egy remek könyv társaságában. Amíg nem érdekelt annyira a fotózás, mint amennyire az elmúlt két évben kezdett el foglalkoztatni, addig én is az utóbbi kategória versenyzőit pártoltam. Ez egyébként egy kicsit sem változott annak ellenére sem, hogy most már az őszi fények, színek és textúrák miatt magam is előszeretettel látogatok ki a hozzám legközelebb eső zöld területre, ami jelen esetben a Margitsziget. Úgy gondolom, hogy törzsgyökeres budapesti lakosként hálás lehetek és szerencsés, hogy akadnak még a hatalmas betontömegek között olyan zöld területek, mint mondjuk a Margitsziget, ahova télen és nyáron is szívesen megy ki néhány órára az ember.

Én leginkább a telet szeretem, de amióta érdekel és hobbimmá vált a fotózás egyenesen szerelmes lettem az őszi hónapokba. Amikor a nap már kevésbé magasan jár, kicsit opálos hatásúak a fények. A köd, amin megtörnek a halovány hajnali napsugarak arra ösztönöznek, hogy fogjam meg a kis kamerámat és induljak neki a városnak, a szigetnek. Az ilyen és ehhez hasonló élmények végett beszereztem egy polaroid fényképezőgépet, mert bár alapvetően nincs semmi kézügyességem sem a rajzhoz, sem bármilyen kézműves dologhoz, úgy gondoltam remek dekorációs elem lehet majd egy egy pillanat kézzel fogható fotója, amihez - mivel kifejezetten kedvelem a retró dolgokat - remek választás egy polaroid fényképező, ami még inkább képes lehet átadni az adott pillanat teljes értékű, kézzel fogható emlékét. Mint mondjuk a csodás őszi táj ezer meg egy színű arca, a barátokkal közösen eltöltött este emléke. Közel egy hónapja használom a teljes mértékben hobbikamerának számító FUJIFILM INSTAX 9-et, ami abban a pillanatban kis igazolvány méretű képeket készít. Bevallom őszintén, a CANON 700D-m hasonló érzelmeket váltott ki belőlem mikor használni kezdtem. Lehet-e valaki szerelmes egy technika által kifejlesztett műanyag tárgyba? Nos...lehet, ugyanis én abszolút szerelmes vagyok mind a gépbe, mind a retró hatású azonnali kész képekbe, mind abba a stílusba amit képvisel. Határozottan jó vételnek tartom azért a pénzért amit kiadtam érte. Az élmény amit ad pedig lényegében amúgy is megfizethetetlen és igaz, hogy alapvetően a film a drága hozzá, de hát az aki ésszerűen képes gondolkodni az nem fogja eszetlenül ellőni az összes filmet ebben a korban, mikor ott lapul mindenki zsebében a technika. Ez az egész tényleg megfelelő arra, hogy a valódi megismételhetetlen pillanatokat kézzel foghatóan megörökítsük.