Ăvekkel ezelĆtt sikerĂŒlt. MindkettĆnknek. Ăn is Ă©s a legjobb barĂĄtom is tĂșlĂ©ltĂŒk azt az ĂĄllapotot, amibĆl azt hittĂŒk nincs kiĂșt. Ăgy Ă©reztĂŒk ellenĂŒnk a vilĂĄg, hogy mi nem vagyunk kĂ©pesek arra amire mĂĄsok zsigerbĆl, hogy nem Ă©rĂŒnk el semmit, mert kevesek vagyunk hozzĂĄ, hogy nem Ă©rdemlĂŒnk boldogsĂĄgot mert nekĂŒnk ez tĂșl jĂł. AztĂĄn mĂ©gis, valahogy ĂĄtlendĂŒltĂŒnk ezen. Eltelt 4 Ă©v. 4 boldog Ă©v, igaz idĆközben közĂ©nk ĂĄllt pĂĄr kilomĂ©ter, de nem engedtĂŒk el egymĂĄst. Sok minden vĂĄltozott ezekben az Ă©vekben, de mi fixen megmaradtunk egymĂĄsnak. Ăs most... ElkezdĆdött. Ăjra ittvan. Megint padlĂłn vagyok. Gondoltam nem fĂĄrasztom vele, mert minek. De azĂ©rt Ărtam neki hogy mizu van, kiderĂŒlt hogy Ć sincs jĂłl. KezdĆdik. Megint kezdĆdik. Nem akarom. Ć sem akarja. 4 Ă©ve sikerĂŒlt kimĂĄszni ebbĆl. Most is sikerĂŒlnie kell! De megint nem jön össze semmi. Mi van ha... Mi van ha ez sem jön össze? SötĂ©tedik körĂŒlöttem minden, mĂĄr semmiben sem lĂĄtom a kiutat. Ami az egyik problĂ©mĂĄra megoldĂĄs lenne, az csinĂĄl egy mĂĄsik problĂ©mĂĄt. Ez egy baszott ördögi kör. 4 Ă©ve Ă©n voltam az aki fĂșjta hogy van kiĂșt, mindig talĂĄltam egy aprĂł kapaszkodĂłt, bĂztam benne hogy megoldjuk, van jövĆnk. Most elĆször Ă©rzem azt, hogy nincs. Teljesen nincs. Nem tudjuk megoldani. Nincs jövĆ. FĂ©lek.