Ez az első alkalom, hogy nem vigasztalsz meg,

Nem ölelsz át és külön alszol..

Iszonyúan csalódott vagyok, és félek.. mi lesz így velünk?

Nem lehetsz te is olyan, mint a többi.. ez lehetetlen..

kicsit olyan vagyok most/már/megint/fogalmamsincs, hogy annyi mindent érzek és gondolok és akarok mondani, de nem tudom megfogalmazni, nem tudok megszólalni, értelmetlen minden, amit mondok

mintha visszafele fejlődnék

iszonyat kellemetlen és nem tudom, hogy mit tegyek.

nem jutnak eszembe szavak. a legalapvetőbbek sem. vagy csak egyszerűen mondat közben döntök úgy, hogy faszság az egész, minek is kezdtem el beszélni egyáltalán és megakadok és összezavarodok és úgy érzem magam, mintha egy idióta lennék

pedig annyira nem szeretnék az lenni. szeretném, hogy intelligensnek higyjenek. de szerintem még annál is sokkal butább vagyok, mint azt hiszem

olyan jó hallgatni másokat. és sokszor én is azt gondolom és úgy gondolok, pontosan úgy. aztán kinyitom a számat és makogok. de konkrétan makogok

mi a faszomat várok én magamtól? és én akarok tanár lenni, amikor félek kiállni mások elé és mégcsak beszélni sem tudok. lassan már a helyesírás is feladja a leckét

hogy a hajnali egykor nyitott ablaknal orditva Veszhelyzetet nezo kocsog szomszed ne rontsa el egy eletre szamomra az amugy kivalo sorozatot, mert sajnos Green doktor hangjara se tudtam elaludni+ a meleg, es mikozben orakig a plafont bamultam, kulonfele szovegeket fogalmaztam magamban, amiket majd ma kirakok az ajtora, hogy a ket hete nem alvo Ross doktor vinne el a pokolba az osszes rohadt egoista fasz lakot.

:E.R. focimdal insert here: