#eleg

Bárcsak kiléphetnék a lelkemből...

De már a könnyeim sem hullanak,

nincs bennem más csak indulat...

Elveszett a mindig mosolygó énem, mondd ezt érdemlem tényleg?

Nem érdekelt, nem neki akartam kimondani bánatom. Igazából nem is volt bánatom. Szép emlék mi bennem él rólad, bár lehet ezt is csak az idő feljavította. De igazából ki voltál nekem? Az első szerelem, oh a nagy szerelem! Persze plátói volt, nem szerettél viszont, észre sem vettél. Egy voltam a sok rajongód közül. De én tisztán emlékszem rád, tisztán emlékszem a szavaidra, és tisztán emlékszem arra, mennyire akartalak.  Érdekes, hogy a világ mennyire meg tud változni... Most te írsz nekem. Te írsz nekem, és te érdeklődsz irántam. Belőlem pedig semmi érzelmet ki nem váltasz.

És ez fáj! Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire szerettelek. Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire akartam veled. És fáj, hogy akkor te nem akartál, és most akarsz, de most már én nem akarlak. Most már én nem vágyom arra, hogy érints.