Nem szeretnék így élni.

Igazából nem is élek.

Így megy ez szépen végig,

Korgó gyomornak pár havonta étek,

Amit ide dobsz elém mint jópofis képek.

Egyáltalán nem értem mi történik körülöttem.

Senkim nincs, még barátok se mögöttem.

Mindet elhagytam hogy veled legyek örökre.

Később jött a baj, hátbaszúrsz, elárulsz?

Mit tettem?

Tőlem soha egy rossz szó,

Tőled soha egy jó.

Nehéz az élet, de ez talán helyén való.

Kérdés hogy van e miért küzdeni?

Lenne, de talán az Isten ezt üzeni,

Mert egyedül nehéz tűznek lenni.

Lehetnék én a fa, te meg a szikra.,

Várva a tüzet, a legjobbakban bízva.

Már csak kint vagyok az út szélén.

Már csak egy kidőlt fa, szú a kérgén.

Ázok az esőben, félholtan, rúgva a végét.

Tűz már nem lesz.

Bár csak lehetnék a fa,

Csak ne lenne ez egy metafora.