#drogok

A „hosszú időre visszamenőleg” igaz, de a hajhossz korlátozza. A haj átlagosan 1 cm-t nő havonta. Ettől függetlenül fck Fidesz, Orbán és baráti köre meg élete végéig körömpálinkázzon Moszkvában.

Mondhatnám, hogy nincs itt semmi látnivaló, de azért eléggé lehangoló ebben a társaságban látni Bán Mórt, aki azért nagy név a magyar fantasyben. Még kezdő író volt, amikor találkoztam vele párszor közös barátunknál és kimondottan szimpi srác volt :(

Aztán meg tényleg, Miklósa Erika Dopemannel egy brancsban, bazdmeg. Nem egy Diana Damrau, de magyar szoprántól még nem hallottam odabaszóbbat, mint az ő Éjkirálynője. Mutatom:

...és most itt bazsalyog smittmarival meg rákay zsilippel.

Esik, bmeg, Esik. Mégsem Párizsba emigrálunk. Ha az esőt szeretjük, akkor Írország. Ott egy év alatt moha nőtt a fejemre.

Összeraktam a frissen megnézett Taxikomát a saját életemmel egy módfelett okos álomban. Drogot árusítottam lepra környéken egy nagyméretű lakásban (Central Hostel Tel-Aviv/CHTA, pesti lakóüreg, esetleg a Taxikoma dzsánkilakása), aztán egyre több ismerős, alig ismert, ismerős ismerőse, "kikezekazemberek" ragadt ott "egy kis időre", én meg folyamatosan aggódtam az eltünedező cuccaim miatt. Az üzlet virágzott, de végül már alig fértünk, a padlón is aludtak rosszarcú és nyegle, irritálóan otthonosan mozgó (elfogyott a wc papír, ki itta már megint az összes kávét, adj a dzsodzsódból holnapig), cserében undorító kosz és zsúfoltság volt, fárasztó dzsánkiarcók lógtak a csillárról is. Megedték a kajám ezek a potyautas paraziták, én meg jó fej akartam lenni, mosogattam, takarítottam utánuk, mert a Dogville katartikus élménye még hatott. De a szalonnámon levő fognyomok már rendesen felbaszták az agyam. Az uccsó "csepp a pohárban" meg egy razzia volt, mikor valakik dörömbölni kezdtek az ajtón, nyissátok ki, tudjuk, hogy bent vagytok. Erre rémült kussban a leépült banda elkezdett a kicsiny zacskóiktól megszabadulni, mintha egy diszkóban lennének, mindent ledobáltak maguk mellé a padlóra a Darwin-díjasok. Nos, ekkor pattant el bennem a türelem zongorahúrként feszülő kicsiny húrja és egy csodálatos asszertív speech keretében elüvöltöttem, hogy tekintettel a kialakult nemzetközi helyzetre mindenki ki van rúgva, de méltányosságból maradhatnak reggelig. Igen, te is, meg a csodálatos terhes párocskád, akivel most szúrtatok, kilóg a vénátokból a tű, pedig megmondtam, hogy fűvön kívül semmit! Talpam alatt ropogtak a fecskendők, mint az ámritszári kültelek sínei között.